Szegedy-Maszák Mihály a rendszerváltás után elsőként írt monográfiát Márairól, majd Ottlikról, Kosztolányiról és Esterházy Péterről is. Mészáros Sándor szerint Szegedy-Maszák a korszak legnagyobb irodalomtörténésze volt, sőt, annál is több.
„A huszadik század végén a magyar olvasók többsége magától értetődőnek tekinti, hogy valamely írói alkotásról csakis világirodalmi műveltséggel lehet érvényes értelmezést adnunk. Legjobbjaink már a tizenkilencedik században sürgették a nemzetközi összehasonlítás szükségességét.” (Szegedy-Maszák Mihály: A Nyugat és a világirodalom)
Mészáros Sándor: a korszak legnagyobb irodalomtörténésze volt
A sorozat hetedik, utolsó kötete – Jelen a múltban, múlt a jelenben címmel – éppen a júniusi Könyvhétre jelent meg. Szegedy-Maszák Mihály nem járult hozzá azoknak a munkáinak az újrakiadásához, amelyeket nem írt újra, csak azt jelentette meg az életmű-sorozatban, amit most is érvényesnek gondolt – jegyezte meg a Kalligram vezetője.
Mészáros Sándor szerint Szegedy-Maszák Mihály a korszak legnagyobb irodalomtörténésze volt, sőt, annál is több. Nagyon ritka az az irodalmár, aki a képzőművészetben és a zenében is ennyire járatos, de Szegedy-Maszák Mihálynak a Zenetudományi Intézetben is állása volt, és kiválóan zongorázott is – emlékeztetett.
Szegedy-Maszák Mihály eredetileg az angol irodalom kutatójának készült, de a Kosztolányival való találkozás a magyar irodalom felé fordította a figyelmét. A kutatónak ennek ellenére jelentős az angol nyelvű munkássága, tanított külföldön is, de aztán hazatért, mert úgy ítélte meg, az irodalmár a saját nyelvi közegében tudja igazán értelmezni a műveket – jegyezte meg.
Szegedy-Maszák Mihály Kemény Zsigmondról írt monográfiájára, amelyet harminc év után nemrég adtak ki újra. Kemény Zsigmond jelentőségéről mindenki tudott, de „avas figuraként” tartották számon, Szegedy-Maszák Mihály azonban az egész életművet feldolgozva a 19. századi magyar prózaművészet legnagyobb alakjaként értelmezte, és ez nagyon sokat segített abban, hogy Keményt újra felfedezzék – szólt a kötet jelentőségéről a kiadóvezető.
Szegedy-Maszák Mihály a rendszerváltás után elsőként írt monográfiát Márairól, majd Ottlikról és Kosztolányiról is. Kosztolányi Dezsőt alkatilag közelállónak érezte magához, sok tanulmányban is foglalkozott vele, és a Kosztolányi-életmű kritikai kiadásában is részt vett az egyik kutatócsoport vezetőjeként.
Mészáros Sándor kiemelte, hogy Szegedy-Maszák Mihály rendkívül szerteágazó műveltséggel és olvasottsággal rendelkezett a 18. század irodalmától a legmodernebbekig, kevéssé ismert például, hogy a Kalligramnál az 1990-es években szerkesztett egy harminc kötetes, kortárs irodalmi monográfia-sorozatot is.
Többször írt Esterházy Péterről, akit a legjelentősebb kortárs művésznek tartott – idézte fel. Mint hozzáfűzte, Szegedy-Maszák Mihály és Esterházy Péter betegségük idején is folyamatosan kapcsolatban voltak; az író július 14-i halálhíre nagyon megrázta Szegedy-Maszák Mihályt, aki végül ugyanabban a kórházban halt meg, mint Esterházy Péter – mondta el Mészáros Sándor.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője így emlékezett meg a Facebookon Szegedy-Maszák Mihályról:
„Páratlanul ritka hogy valaki egyszerre foglalkozzon a magyar mellett az angol, a francia és a német irodalommal; kutassa Kemény Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Márait és Ottlikot; legyen értője Richard Wagnernek és az operának; a festőművészetnek. Az összehasonlító irodalomtudóst, Szegedy-Maszák Mihályt nem lehet senkivel összehasonlítani. Egyedüli példány. Zord idők.”
