„Sok régióban a leghidegebb nyári hónapok forróbbak lesznek, mint most a legmelegebbek.” Sokkal több szélsőséges hőhullámokra kell számítani a jövőben.
Hét éven belül világszerte a mostani kétszeresére, 2040-re pedig a négyszeresére nő a nyári extrém hőhullámok száma a Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) kutatói szerint.
A Dim Coumou vezette kutatócsoport vizsgálatában olyan, többek közt a 2003-as európai és a 2012-es egyesült államokbeli rendkívüli (3 szigmás) hőhullámhoz hasonló időjárási jelenségekre összpontosított, amelyekben a nyári hónapok során a hőmérséklet-változás jelentősen meghaladja az adott régióra jellemző értéket.
Az extrém hőhullámok, amelyek jelenleg a szárazföld 5 százalékát sújtják, 2020-ra a Föld területének tíz, 2040-re a húsz százalékát fogják érinteni Coumou szerint. Különösen súlyosan érinti majd a változás a trópusi területeket – ez már 2000 és 2012 között is megfigyelhető volt -, de Európára is több forróság vár.
Számításaik szerint 2040-re a 3 szigmásnál is szélsőségesebb, 5 szigmás események sújtják majd a Föld 3 százalékát. Ezek olyan hőhullámok lesznek, amelyhez foghatót most még nem tapasztalni.
A potsdami kutatók az üvegházgáz-kibocsátás jelenleg várható növekedése esetén még kedvezőtlenebb időjárási szélsőségekre számítanak 2100-ig. Előrejelzésük szerint az évszázad végére a szárazföld 85 százalékát sújtják majd 3 szigmás hőhullámok, 5 szigmások pedig a szárazföld mintegy 60 százalékán lesznek tapasztalhatók. „Sok régióban a leghidegebb nyári hónapok forróbbak lesznek, mint most a legmelegebbek” – magyarázta Dim Coumou.
Amennyiben sikerülne gátat szabni a károsanyag-kibocsátásnak, és elérni, hogy a szén-dioxid mértéke ne haladja meg a 490 ppm-et a levegőben, a század végéig a 2040-es szinten stabilizálódna az extrém események száma. Ez is azt jelentené azonban, hogy az extrém meleg a trópusokon mindennapossá válik, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában a nyári napok felét, Nyugat-Európában pedig az ötödét fogja sújtani.
„A PIK tanulmánya még erőteljesebb adatokkal szolgált, mint a korábbi kutatások. Ami ma kivételnek számít, ahhoz az embereknek a jövőben hozzá kell szokniuk” – kommentálta a tanulmányt Stefan Hagemann, a hamburgi Max Planck Meteorológiai Kutatóintézet munkatársa.
Ugyan hatékonyabb klímavédelemmel a 2100-ra jósolt forgatókönyv még megelőzhető, a 2040-re várható már nem – írták a potsdami kutatók az Environmental Research Letters című szaklapban közölt tanulmányukban. „Jelenleg is olyan nagy mennyiségű üvegházhatású gáz van a légkörben, hogy a hőhullámok számának növekedése rövid távon elkerülhetetlen” – jegyezte meg Coumou, aki szerint arra kell terveket kidolgozni, hogy az érintett régiók hogyan készüljenek fel.
A hőhullámok, valamint az aszályok és a viharok tovább erősíthetik a klímaváltozást, függetlenül attól, hogy mennyi üvegházhatású gáz kerül a légkörbe – egészítették ki a potsdami kutatást jénai tudósok a Nature című szaklapban megjelent tanulmányukban.
Markus Reichstein, a jénai Max Planck Biogeokémiai Kutatóintézet igazgatója szerint extrém időjárási körülmények közepette az erdők nem képesek olyan hatékonyan elnyelni az üvegházhatású szén-dioxidot. Ezt a tényezőt eddig jelentősen alábecsülték.
Jelenleg a növények évente 11 milliárd tonnával kevesebb szén-dioxidot nyelnek el, mint amire extrém időjárási jelenségek nélkül képesek lennének. Ez a mennyiség az emberi tevékenységből származó éves szén-dioxid-kibocsátás nagyjából egyharmadának felel meg.
A kutatók adatai szerint az elmúlt ötven évben a talaj és a növények az emberi tevékenységből származó szén-dioxid harminc százalékát nyelték el, ami lefékezte az éghajlatváltozást. Ez a hatás veszhet el a gyakoribb hőhullámok következtében.
A tudósok elemezték többek között a növények fényfelhasználásáról szóló műholdas adatokat és ezekből következtettek a szén-dioxid-felvétel mértékére.
