130 éve, 1893. szeptember 16-án született Budapesten Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus, a C-vitamin felfedezője, az első és máig egyetlen magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat.
Szent-Györgyi Albert magyarságát mindig vállalta: „Én magyar ember vagyok, és e hazához tartozónak érzem magam. […] Én a legbékésebb ember vagyok, mégis szeretném, hogyha Magyarország az egész világot meghódítaná. Az ország határait nem lehet bővíteni politikailag anélkül, hogy az ember másokat el ne tiporna, vagy meg ne bántana. A szellemi életben mindenki olyan nagy lehet, olyan nagyra fejlődhet, amennyit az esze elbír. Én ebben az értelemben kívánom, hogy Magyarország tartozzék a legnagyobb országok közé.”
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. A családon belül „nehézfej”-nek is gúnyolt fiú az első világháború kitörésekor a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának volt a hallgatója, s frontszolgálatra hívták be. Medikus katonaorvosként ezüst vitézségi érmet kapott, de mert értelmetlennek tartotta a háborút, s ennek hangot is adott, sebesülése után hamar leszerelték.
1917-ben diplomázott, külföldön folytatott biológiai, gyógyszertani, bakteriológiai tanulmányokat, majd Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett, s megismerkedett az elektronfizikával, a kvantummechanikával is. Első tanulmánya a sejtlégzés mechanizmusával foglalkozott, kísérletekkel igazolta az oxidáció-redukció elektronátadási folyamatát.
1928-ban tért haza s elvállalta a Kolozsvárról Szegedre áthelyezett tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetését.
Még Cambridge-ben, a sejtlégzést vizsgálva figyelte meg, hogy egy jellegzetes oxidációs folyamat valamiért lassúbb a vártnál, ami egy redukáló anyag jelenlétére utalt.
Ezt a redukáló anyagot a mellékvese mellett a káposztából és a narancsból is sikerült kivonnia,
s ignóznak (nemismerem-cukornak), majd – mivel az anyagnak feltételezései szerint hat szénatomja volt – a tudóstársai számára elfogadhatóbb hexuronsavnak nevezte el (a hex görögül hatot jelent).
Több mázsa mellékveséből 25 grammot elő is állított, de a csekély mennyiség nem tette lehetővé a beható vizsgálatot. 1931-ben immár itthon, Szegeden bizonyították be a magyar származású amerikai Joseph Svirbely kémikussal együtt folytatott kísérletei, hogy ez az anyag a C-vitaminnal azonos, amelyet addig kémiailag nem ismertek, csak skorbutellenes hatásáról tudtak.
Szent-Györgyiék 1932. április 15-én tették közzé felfedezésüket a Nature című folyóiratban, ám az amerikai Charles Glen King már két héttel előbb tett a Science-ben hasonló bejelentést.
Több évig tartó vita után kiderült, hogy Szent-Györgyi már 1932. március 18-án, a budapesti Orvosegyletben kijelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag, így övé lett az elsőbbség: „Nyilvánosság előtt először ezúttal mondjuk ki, hogy a hexuronsav és a C-vitamin azonosak.” 1932. március 26-án az Orvosi Hetilap is beszámolt az előadáson elhangzottakról, azaz arról, hogy a hexuronsav nem más, mint a C-vitamin .
Ő ismerte fel azt is, hogy a szegedi pirospaprika sokkal többet tartalmaz az általa aszkorbinsavnak (skorbutellenes anyagnak) elnevezett C-vitaminból, mint a citrusfélék.
Szent-Györgyit 1934-ben jelölték az orvosi Nobel-díjra, de azt csak 1937. október 28-án ítélte neki a svéd Karolinska Intézet. Az 1937. évi élettani és orvosi Nobel-díjat az indoklás szerint „a biológiai égés folyamatával kapcsolatos felfedezései, különösen a C-vitaminnal és fumársav katalizátorral végzett kutatómunkája elismeréseképpen”.
Haworth és Szent-Györgyi nevezte el aszkorbinsavnak (skorbutellenes savnak) a vegyületet. A C-vitamin felfedezőjeként Szent-Györgyi azonnal világhírnévre tett szert. Az aszkorbinsavat fertőzések megelőzésére és mindenféle betegségre javasolták, bár hamarosan kiderült, hogy nem csodaszer
Az érmet Szegedre vitte, a második világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle, a múzeumtól kapott összeget a finn–szovjet háború finnországi áldozatainak ajánlotta fel. A Nobel-díj átvételekor öröme felhőtlen volt, mivel meg volt győződve arról, hogy felfedezése nem szolgálhatja az öldöklést.
Néhány évvel később aztán rezignáltan kellett tudomásul vennie, hogy a náci Németországban olyan aszkorbinsav-készítményt kezdtek gyártani, amelynek révén a tengeralattjárók legénysége hónapokig képes volt a nyílt tengeren az ellenséges hajókra vadászni…
Szent-Györgyi Albert 1936-ban a hajszálerek áteresztő-képességét szabályozó flavonokat izolált, ez az anyag volt a P-vitamin. Az izomszövetek oxigénfelvételét tanulmányozva vizsgálta a tejsav széndioxiddá alakulását, s azt tapasztalta, hogy négy szerves dikarbonsav katalitikus módon fokozza a szövetlégzést – ez vezetett a citrátkör felfedezéséhez.
A modern, szókimondó, közvetlen Szent-Györgyi a Nobel-díj dacára is csak nehezen nyerte el az akadémiai tagságot. A második világháború idején titkos diplomáciai küldetést is vállalt, majd 1944 őszén illegalitásba vonult, mert Hitler személyesen adott parancsot elfogására: a svéd követségről csempészték át már szovjet ellenőrzés alatt álló területre.
1945 után pártonkívüli meghívott parlamenti képviselő volt. 1947-ben – mivel úgy látta, a kommunista párt egyre növekvő hatalma az általa képviselt értékeket és személyes szabadságát is veszélyeztet, valószínűleg Szent-Györgyi patronálójának, Ráth Istvánnak a letartóztatása és megkínzása volt a motiváló tényező – svájci szabadságáról az Egyesült Államokba utazott.
A massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le, az Oceanográfiai Intézet számára létrehozott Izomkutató Laboratóriumában folytatta munkáját. A vagyonos Ráth István (akit a magyar hatóságok végül hagytak Nyugatra távozni) támogatásával Woods Hole-ban vásárolt egy nagy, óceánparti házat, és megalapította az alapkutatással foglalkozó Szent-Györgyi Alapítványt, amelynek a helyi Tengerbiológiai Intézet adott otthont, és több fiatal magyar kutató Nyugatra való kijutását segítette.
Főként a sejtlégzéssel, izombiokémiával, biogenetikával és rákkutatással foglalkozott, s Őrült majom címmel könyvet írt, amelyben az emberiség túlélési esélyeivel foglalkozott. Magyarországgal mindvégig fenntartotta kapcsolatait, 1976-ban tagja volt a Szent Koronát hazahozó amerikai delegációnak. Azonban önéletrajzi írásai a szocialista cenzúra következtében hiányosan jelentek meg. Tengerparti háza a tudományos elit egyik találkozóhelye volt, többször megfordult itt George Gamow, James Watson, Neumann János vagy Kodály Zoltán.
A 60-as évek elején Ráth Istvánról kiderült, hogy számos szabálytalanságot követett el, amiért Szent-Györgyinek 40 ezer dollárnyi adótartozása keletkezett.
A kiváló humorú Szent-Györgyiért rajongtak a nők. Négyszer nősült. Demény Kornélia 20 évig volt felesége. Válása után Borbiró Mártával házasodott össze, aki élete nagy szerelme volt. 1963. július 13-án második felesége mellrákban meghalt, a veszteségét nagyon nehezen viselte. Ezután még kétszer nősült, mindkétszer több mint 50 évvel fiatalabb nőt vett el. 1965-ben feleségül vette egyik kollégájának 24 éves lányát, Susan Wichtermant. Alig egy év elteltével azonban házasságuk felbomlott. 1975-ben ismét nősülésre adta fejét – családja ellenkezése dacára -, a jóval fiatalabb Marcia Houston élete végéig mellette maradt. A már 80 feletti asszony ma is ápolja volt férje emlékét.
Szent-Györgyi késő öregkorában is mind szellemileg, mind fizikailag aktív és friss maradt. Csak 1985-től, 92 éves korától romlott meg láthatóan az egészsége. Szent-Györgyi Albert 93 éves korában, 1986. október 22-én hunyt el. Különleges kívánsága halála esetére az volt, hogy második felesége, Márta mellé temessék el Woods Hole-ban, abba a sírhelybe, amit ő már korábban megvásárolt. Azóta ott pihen.
Emlékét Szegeden szobor, mellszobor és emléktábla őrzi, nevét viseli az itteni egyetem Klinikai Központja, valamint számos iskola az országban. A Tisza-parti városban állandó kiállítás mutatja be a tudós hagyatékát, személyes tárgyait, munkaeszközeit és a Nobel-díj másolatát. 2012 Szent-Györgyi Emlékév volt Magyarországon.
