„Ritka kivételektől eltekintve az emberek valójában egyedül önmaguk iránt érdeklődnek. Mindenki szükségszerűen saját világának a központja.” 125 éve született Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus, akadémikus, a C-vitamin felfedezője.
„Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap”
„Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként emlegetik – Wisinger István A Nobel-díjas kém című életrajzában -, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért nyerte el.”
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Orvosi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben végzett. Katonaorvosként részt vett az első világháborúban, de sebesülése után leszerelték. A háború után külföldi tanulmányokat folytatott, majd 1928-ban hazatért és Szegeden elvállalta a tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetését. Itthoni sejtlélegzéssel kapcsolatos kutatásai közben fedezte fel a fumársav katalitikus (folyamatot gyorsító) hatását, így jutott el az akkor még számára ismeretlen vegyület, (később C-vitaminnak nevezett) izolálásához. A cukorjellegű vegyületet ignóznak, nemismerem-cukornak, majd hexuronsavnak nevezte el. Több mázsa mellékveséből 25 grammot elő is állított belőle, de ez a csekély mennyiség nem tett lehetővé további vizsgálatokat. Nagy mennyiséget akkor sikerült előállítania, amikor felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusfélék. 1931-től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora volt.
„A biológia célja az élet megismerése”
1931-ben szegedi munkatársával, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikussal folytatott kísérletei nyomán a felfedezett vegyületet, amelyet addig kémiailag nem ismertek, csak skorbutellenes hatásáról tudtak, azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Felfedezésüket 1932. április 15-én tették közzé, ám Charles Glen King amerikai biokémikus már korábban hasonló bejelentést tett. Több évig tartó vita után bebizonyosodott, hogy Szent-Györgyi már megelőzte az amerikai kutatót, amikor 1932 márciusában a budapesti Orvosegyletben kijelentette, hogy hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag, így övé lett az elsőbbség.
„Mindent összevetve: a vitamin szükséges napi adagja nem az a mennyiség, amely a skorbut megelőzéséhez szükséges. Sir John B. Orr szavai a vitaminokra vonatkoztatva: addig kell növelnünk a vitaminok mennyiségét, amíg a további növelés nem javítja már az egészséget. Ez a helyes napi adag, amely, mint azt fent meghatároztuk, a tökéletes egészséget biztosítja.” (Szent-Györgyi Albert: Az élő állapot)
1937. október 28-án neki ítélték az élettani és orvosi Nobel-díjat „a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”. Az érmet a második világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle, és ma is ott látható. 1937-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A második világháború Szent-Györgyi Albertet kitűnő angol kapcsolataira építve a Kállay-kormány Isztambulba küldte, a titkos diplomáciai küldetésének célja Magyarország háborúból való kiugrásának az előkészítése volt. A kiugrási kísérlet kudarca után 1944 őszén illegalitásba vonult.
„Az élet az anyagnak egy sajátsága”
„Semmit se fogadjunk el bizonyíték nélkül, a problémákat, mint olyanokat, hideg fejjel, a gondolkodás meg nem alkuvó, reménytől, félelemtől, vagy érdektől nem befolyásolt becsületességével közelítsük meg.” (Szent-Györgyi Albert: Egy biológus gondolatai)
A háború után 1945-47 között pártonkívüli személyiségként meghívott parlamenti képviselő volt. Magyarországot 1947-ben hagyta el, az Egyesült Államokban, a massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le és az ottani Oceanográfiai Intézet (WHOI) kutatólaboratóriumában folytatta kutatásait. Főként sejtlégzéssel, sejtoxidációs elmélettel, izombiokémiával, bioelektronikával, biogenetikával, a rák keletkezésével és gyógyításával foglalkozott. 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. 1986. október 22-én hunyt el Woods Hole-ban, ott is temették el házának kertjében.
1986-ban George Washington-díjjal tüntették ki, a szegedi egyetem 1987-ben vette fel nevét, napjainkban Szent-Györgyi Albert Klinikai Központként szerepel. A Tisza-parti városban állandó kiállítás mutatja be a tudós hagyatékát, személyes tárgyait, munkaeszközeit. 2012 emlékév volt Magyarországon Nobel-díja odaítélésének 75. évfordulója alkalmából, 120. születésének évfordulóján, szeptember 16-án tiszteletére szobrot állítottak a szegedi egyetem központi épületénél.
