Az Újra itt van, a Sárika, Az ész a fontos nem a haj vagy a Miszter Alkohol című dalokat is a Kossuth-díjas basszusgitárosnak, az Illés, majd a Fonográf együttes tagjának köszönhetjük. Szörényi Szabolcs 70 éves.
Szörényi Szabolcs Kossuth-díjas basszusgitáros, az Illés együttes tagja 70 éves, 1943. szeptember 26-án született. Budapesten született, gyerekkorában testvérével, Leventével hegedülni tanultak, de egyikőjük sem rajongott ezért a hangszerért.
Polgári, „deklasszált” családjuk szerény körülmények közt élt, a testvéreket a szülők 1956 szeptemberében beíratták a szobi állami fiúnevelő intézetbe, ahol bekerültek az intézet mandolinzenekarába. Szabolcs gitározott, majd később basszusgitárra váltott.
Két év után Vácra került a gimnáziumba, ahová Levente is követte. A váci Sztáron Sándor Gimnáziumban kezdte zenész pályafutását, ahol testvérével gitárduóban léptek fel, és már ott feltűnést keltettek játékukkal: „Mi voltunk az őrült Szörényiék.” Triót alakítottak, akusztikusból házilag fabrikált elektromos gitáron játszottak. 1964 nyarán a siófoki Matróz csárdában játszott egy zenekarban napi száz forintért, ami akkor nem kis pénz volt.
A már évek óta működő Illés együttesbe Levente révén került be, aki 1965 januárjában csatlakozott az Illéshez (csak úgy vállalta a tagságot, ha testvérét is hozhatja), és az Illés-sztori innen közel egy évtizedig közös szálon fut tovább. A zenekar felállása: Illés Lajos, Illés Károly, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János és Körmendy János.
A nógrádverőcei ifjúsági táborbeli fellépéseiken születtek meg az első magyar nyelvű beat-pop nóták (Az utcán, Óh, mondd). Aztán elkészült az első magyar nyelvű beat-kislemez, és Koncz Zsuzsa a tévében elénekelte Rohan az idő című dalukat. 1966-ban az I. Táncdalfesztiválon a Még fáj minden csók című számuk megosztott második díjat nyert, de az 1968-as fesztiválról szinte minden elismerést elhoztak a fődíjjal együtt az Amikor én még kissrác voltam című, népzenei gyökerű szerzeményükkel.
1965-ben az Illés több kislemezt is megjelentetett (Protonok tánca, Séta az aranyhúrokon, Little Baby, Bucket Seats, Summertime, A magányos, Johnny Guitar, Üzenet Eddynek). A 1960-as évek második felében és a 70-es évek elején hihetetlen népszerűségre tett szert, dalaik jó része a slágerlisták élmezőnyébe került, koncertjeiket őrjöngő siker jellemezte. Számaik zömét Levente és Illés Lajos szerezte, a gyakran áthallásos, politikailag kényes szövegeket Bródy János írta.
Szabolcs ritkán jelentkezett szerzőként, de ő írta többek között az Újra itt van, a Sárika, Az ész a fontos nem a haj című dalokat – utóbbit énekelte is jellegzetes basszus hangján – és Koncz Zsuzsa egyik legnagyobb slágerét, a Miszter Alkoholt. Az Illésben minden tekintetben testvére, Levente vitte a prímet, Szabolcs inkább a háttérbe húzódva, többnyire egy létra tetején ülve támogatta kíséretével a többieket. Illés Lajos szerint ő volt a legjobb fülű a zenekarban. 1973 végén Illés feloszlatta a zenekart.
Szabolcs 1974-ben testvérével és Bródyval a hattagú Fonográf együttes tagja lett, sokrétű, igényes zenét többszólamú vokállal megszólaltató zenekarukkal egy évtizeden át szórakoztatták a közönséget, majd 1984-ben három telt házas Budapest Sportcsarnokbeli koncerttel visszavonultak. Ez egyúttal Szabolcs színpadi visszavonulását is jelentette, persze ő is ott volt az Illés 1990-es, 1996-os, 2001-es fellépésein, ahogy a búcsúnak számító 2005-ös koncerteken is.
Egyszer mutatkozott be szólóalbummal, az 1990-ben megjelent Lökd ide a…! című kocsmadalok alcímű lemezzel. Zenei rendezőként számos színpadi produkcióban és lemezen közreműködött, köztük az idén harmincéves István, a király kétmillió példányban eladott eredeti hanganyagán. A Kossuth-díjat 2000-ben az egykori Illés együttes tagjaival megosztva kapta meg, 2012-ben Budapestért Díjjal tüntették ki.
Jó ideje főként hobbijának, a vasúti terepasztal-készítésnek él. Az eddig 600 méternyi sínpárral rendelkező, sok tucatnyi kocsiból álló szerelvények a világ közepét, vagyis önmaga kiteljesítését, megvalósítását jelentik.
