Mondhatjuk rá, hogy vérbeli krimi, de annál ez több, mondhatjuk, hogy regény – de annál ez vérbelibb. Mondhatjuk, hogy bűnregény; hozzá hasonló a magyar irodalomban eddig nem született.
Tar Sándor (1941-2005) író, szociográfus utolsó Szürke galamb című regényét azonos címmel mutatták be a Katona József Színházban.
„Tudja, hogy Hemingway milyen fegyvert választott, mikor egy faszfej párbajra hívta? Nem? Kézigránátot!”
Vérbeli krimivel van dolgunk: a rejtélyes gyilkosságok és halálesetek hátterében több, magányosan dolgozó, démoni figura sejlik fel. Véletlenszerűnek tűnő események követik egymást, de a kanyargó és egymást keresztező szálakból egyetlen gonosz mesterterv szövődik. Tar Sándor pár évvel a sorsfordítónak vélt 1989 után, az új kezdet eufóriájában is a megválthatatlan vesztesek világának egyre mélyülő örvényeként ábrázolta a magyar vidéket.
Bár negyedszázad távolából ezt inkább tisztánlátásként, mint a szerző alkati pesszimizmusaként azonosíthatjuk, a színpadi változat groteszk humora mégis a Szürke galamb rejtett, sötét iróniájának felfedezésére csábít.
A magányos harcos a hotel igazgatójától egy órányi előnyt kap. Ám, ha a száműzött státusza életbe lép, egyetlen ember sem lesz a városban, akitől segítségre számíthat. Wick békét akar. A legenda utolsó esélye, egykori bajtársa, a dögös bérgyilkos, Sofia (Halle Berry). A nő támogatásával a profi gyilkos egy mindent elsöprő véres háborúra készül…
Tar Sándor regényét színpadra alkalmazta: Németh Gábor és Gothár Péter.
Tar Sándor (1941-2005) József Attila-díjas író Debrecenben élt és dolgozott. Elsősorban novellista volt, mint azt például a Nóra jön, Lassú teher, Az alku című kötetei mutatják. A Szürke galamb című regénye (1996) alcíme szerint bűnregény, melyben a bűnt nem akarja kideríteni senki. Könyvében nem egy távoli világot, hanem egy jellemzően magyar települést mutat be az író.
