„Minden megnyert idő egy elveszített idő is. (Ma így érzem.) Mert megnyertem ezt épp, úgynevezett egészségben, de egyre kevesebb napban lesz részem.” Ma ünnepli 80. születésnapját Tandori Dezső Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
TANDORI DEZSŐ: MESÉLJ RÓLAM, HA TUDSZ
Bevezető vers
Ő: Annyit meséltél magatokról,
Hogy szinte semmit sem tudok
Rólatok – vagyis: nem tudom jól…
Én: (Ennyit tudni már nagy dolog!)
Ő: Úgy érzem, „értem az egészet”,
Nem „keresem a lényeget”,
Csak szeretném, ha arra nézek,
Látni is mind a lényeket:
Játékmedvét, verebet, embert…
Én: (Meg néhány zöldebb madarat!)
Ő: A kiló eperrel pofonvert
Legendás-kék konyhafalat;
Szeretném tudni, mit csinálnak
Barátaim – s hol mindenütt,
És mikor és miért; talán csak
Azért, hogy így legyek velük…
Én: (Jó. S ha nem lesz jó – elfelejtjük.)
Ő: Kezdd hát – könnyű lesz, meg nehéz lesz;
Talán összehozzátok együtt,
Tárgyak s lények veled mesélnek…
Én: Mesélj rólam, ha tudsz! – a jelszó
Ez lesz itt az alábbiakban;
Mert azt mondjuk: egyenesen jó,
Ha valami rejtély kipattan!
És… mi volt az a rím?
Ő: Az „együtt”?
Én: Úgy van. A tárgyak és a lények
Várják, hogy mi szavakba rejtsük,
Ami némán túl nyílt titok!
Ő: Hát mégis van valami Lényeg…!
Én: Lehet. Régi kérdés, tudod,
Hogy: „Mit csinál a nap, ha nem süt…?”
Mi itt, ha sikerül, kifejtjük,
Hogy: „Mit csinál a nap, ha süt…!”
Budapesten született tisztviselőcsaládban 1938. december 8-án. Az egyetem magyar-német szakának elvégzése után nevelőtanárként dolgozott, majd 1964-ben főiskolai nyelvtanár lett. Fiatalon bekerült egykori gimnáziumi tanára, Nemes Nagy Ágnes írói-baráti körébe, ahol többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal állt szoros kapcsolatban. 1958 és 1968 között írt verseiből állította össze első verseskötetét Töredék Hamletnek címmel, s szinte azonnal magára vonta az irodalmi közélet figyelmét, sokan költészettörténeti fordulatról beszéltek vele kapcsolatban. E kitüntető figyelem megsokszorozódott a következő kötet, az 1973-as Egy talált tárgy megtisztítása című után, amelyet az első magyarországi posztmodern verseskötetnek tart az irodalomkritika.
A hetvenes évektől kezdve Tandori kiterjedt „kalandozásokat” folytat a műfajok és művészeti ágak világában. Írt gyermekverseket és ifjúsági regényt (Nagy gombfocikönyv), filozofikus esszéket a magyar és a világirodalom, a zenei, a képzőművészeti élet jeles alakjairól, többek között Keserü Ilonáról, John Cage-ről, Wittgensteinről, Szép Ernőről, Ottlik Gézáról, Peter Handkéről. A saját nevének anagrammájából készült Nat Roid álnéven bűnügyi regényeket is publikált, színművei, hangjátékai Beckett és Thomas Bernhard abszurd kamaradarabjaira emlékeztetnek.
A hetvenes évek elején keletkeztek első képzőművészeti munkái (Dekalkomániák sorozat), majd önálló ciklusokként jelentek meg indigó- és írógéprajzai. 1980 óta szépirodalmi kötetei is igen gyakran az általa készített borítókkal és illusztrációkkal jelentek meg.
Műfordítóként is igen jelentős, elsősorban angol és német nyelvekből fordít, Musil, Kafka, Rilke, Handke, Bernhard, Sylvia Plath, Cummings, Salinger, Beckett, Virginia Woolf műveit. A hetvenes évek végén visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, ebben az időszakban nagy szerepet töltöttek be madarai, Szpéró veréb és társai, akik műveinek egyik legfontosabb ihletforrásai lettek. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától ismét kilépett a nyilvánosság elé, sokat utazott, s a lovak is bekerültek témái közé. Ebben az időben gyakori szereplője lett különböző irodalmi rendezvényeknek, saját műveit adta elő, meglepő és izgalmas módon, sőt – fején elmaradhatatlan kötött sapkájával – egy televíziós showműsornak egyedi hangú és megjelenésű házigazdája is volt.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1978-ban József Attila-díjat, 1986-ban Déry Tibor-, 1989-ben Szép Ernő-jutalmat, 1990-ben Weöres Sándor-díjat, 1996-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját, 1998-ban Kossuth-díjat, 2000-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2001-ben Tiszatáj-díjat, 2002-ben Soros-életműdíjat kapott. 2007-ben a rangos német kitüntetést, a Goethe-érmet, a Szépírók Díjat és a Prima Primissima-díjat is átvehette. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) tüntették ki, és megkapta az ARTISJUS Irodalmi Fődíja, egy évvel később a Babits Mihály Alkotói Emlékdíj lett az övé. 2014-ben a Nemzet Művésze lett, 2017-ben pedig a Kortárs-díjat kapta meg.
