„Nyár, / A régi vágyam egyre jobban / Lobban, / De vár, még egyre vár.” Egy barát a barátjának. Kosztolányi Dezső nyári versében szólította meg barátját, Karinthy Frigyest.
Karinthynak tőle merőben ellentétes személyiséggel bíró barátja volt: Kosztolányi Dezső. Megtalálták egymást, és attól fogva nem váltak el. Éjjel-nappal együtt voltak. Barátságuk legendássá vált, tájékozatlanabbak össze is keverték őket, annyira egyek voltak. Noha külsőben semmiben sem hasonlítottak egymásra, alkatban annál inkább: mindketten játékosak, kamaszosan fiús viselkedéssel bíróak, rendkívül érzékenyek voltak. És a hecc megtalálta a címzettet, hiszen Karitnthy vallotta: „Nevetés. Az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges.”
Híresek lettek közös tréfáik és ugratásaik, például Kosztolányi Nyár, nyár, nyár című versében a sorok kezdőbetűit összeolvasva ez jön ki: „Nyald ki a seggem Karinthi”. Igaz a vers alcíme kedvesen megszólító: „Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,”.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NYÁR, NYÁR, NYÁR Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek, de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
(1926)
