Ki a Télapó? És a Mikulás? Tuti, hogy Jézuskától kapjuk az ajándékokat? És egyáltalán hogyan kerülnek a fa alá az ajándékok? Tara Monti JÉZUSOM, TÉLAPÓ! (Avagy hogy vesztem össze mindkettővel) címet viselő írásában mindenre fény derül. Sőt, játékra is hív mindenkit!
Tara Monti írónő emlékei szerint a „Télapó egy részeg disznó”, viszont szerencsére a nagymamája megnyugtatta, hogy Jézuska majd mindent rendbe hoz. Az életben mindenkit érhetnek meglepetések…
Tara Monti: JÉZUSOM, TÉLAPÓ! (Avagy hogy vesztem össze mindkettővel)
Öt és fél éves koromig miden rendben volt a decemberrel, leszámítva, hogy apám ezerrel Télapózott, nagyanyám meg Jézuskázott, anyám nem tudott választani köztük, tehát sóhajtozott, nagyapám meg anyázott, ha már nagyon unta a hitvitát. Viszonylag kulturáltan elfeszkóztak, csakhogy abban az évben két drámai esemény is történt. A família erős felindulásból és felelőtlenül összeköltözött. A lakás nagy volt, annyian laktunk benne, mint az oroszok, ennek biztos lett volna valami jó oldala is, de nem volt. A másik nagyszabású esemény november 7-én következett be, amikor is egy Lenin szoborral szemközti kórházban megszületett az öcsém. Helyeske volt, kicsi, bőgött, pisált, kakált folyton, de betolták a nagy konyhából nyíló, egykori cselédszobába, így nem sok vizet zavart, gondoltam, jó helyen van ott, csak ne hozzák ki túl gyakran.
Mikuláskor két csomagot is kaptam, egyet az öcsitől, legalábbis azt mondták, tőle van, a kistesótól, én meg csak pislogtam, hogy akkor nem a Mikulástól? A család röpke lakógyűlést tartott a nagy hallban, hogy akkor most hogyan menedzseljék a válságot, ideje, hogy megtudjam a Nagy Mikulás Igazságot vagy sem? Abban maradtak, hogy még hadd álmodozzak egyet utoljára, hiszen nem sokára jön a Télapó. Jézuska – helyesbített a nagyi, és máris állt a bál, anya sóhajtozott: Jajistenkém, beszálltak az arra járó nagynénik és egyéb ideiglenesen nálunk állomásozó rokonok is, úgyhogy nagyapa elküldött végül mindenkit a picsába. Ez nekem nagyon merész dolognak tűnt, úgy tudván, hogy a picsa a csúnya szavak közé tartozik, és csak a nagyon vagányok merik kimondani, mint a szomszédban lakó, nagycsoportos Gergőgyerek, meg a nagyapám.
24-én délután nagyi elvitt színházba, és mire hazaértünk, ott volt Jézuska, Télapó, Elsóhajtott Jajistenem és Azakurvaédes. A vattasűrűségű feszültségben mindenki igyekezett mosolyogni, mert hát attól, hogy mindenki utál mindenkit, még karácsony van, a szeretet ünnepe. De engem csak az érdekelt, hogy hol fa? A szépséges, plafonig érő fa! Mert a fa nem volt a helyén, nem állt a nappaliban. Rohantam apa dolgozójába. Ott sem volt. A hálóban sem. Egyre kétségbeesettebben nyitogattam az ajtókat. És nem, nem, nem, a fa nem volt sem a nagyinál, sem a nagynénémnél, sem a hallban, a konyhában sem! A felnőttek meg csak bazsalyogtak, hogy nahát, ez a Jézuska/Télapó/Jajistenkém/Azakurvaédes biztos elfeledkezett rólam. Ma is emlékszem a rémületre. Rólam tökéletesen megfeledkeztek. Engem már nem szeretnek. Bömbölni kezdtem. Amikor a köcsög felnőttek úgy ítélték meg, hogy eleget szenvedtem, előálltak a nagy ÖTLETTEL.
Mert mi van – mondták, és úgy tettek, mintha töprengenének -, ha a Jézuska/Télapó/stb azt hitte, hogy csak egy gyerekszoba van? Miért, hány gyerekszoba lenne, dermedtem halálra, van a miénk a bratyóval, milyen másik szoba? A spájz melletti, ahova a szarókát betolták?
És nagy vigyorogva, bólogatva terelgetnek a cselédszoba felé, hogy hátha, hátha, és tényleg, a rohadt életbe, ott állt a hathetes tökmag ágya mellett az ÉN karácsonyfám. És nem lehetett örülni sem, mindenki csak suttogva beszélhetett, nehogy felébredjen a csecsemő.
Biztos beseggelt a Télapó – vihogott a bátyám a maga 15 évének mindentudásával. Jézuska – helyesbített automatikusan a nagyi. Beseggelt a Jézuska – ragozta tovább a bátyám. Meg a Jajistenkém és a Kurvaédes is beseggelt. Anyám felsóhajtott, hogy a nagyi elcseszte a bejglit, és büdösnek találja a halat. Nagyi keresetlenül leribancozta anyámat, az arrajáró rokonok cizellálták a képet, mindezt suttogva, hogy a baba ne ébredjen fel. Végül aztán felbőgött az öcsi, mint egy sziréna, ekkor nagyapám végre kiengedte a hangját és elküldött mindenkit a picsába.
Télapó egy részeg disznó, vontam le a tanulságot, de a nagymamám megnyugtatott, hogy Jézuska majd mindent rendbe hoz, és kárpótlásul elvitt magával éjféli misére, hogy örüljek.
Mise alatt megbeszéltem Jézuskával, hogy mire hazaérünk, kiviszi a fát a kisszaros szobájából az enyémbe, megoldja a hal és a bejgli kérdést, kijózanítja a beseggelt Télapót, és úgy egyáltalában, rendet rak a kuplerájban, az öcsit meg elpaterolja a színről. Jézuskára mindig számíthatsz – mondogatta hazafelé a nagyi.
Ehhez képest a szaróka még mindig bömbölt, anyám egyre hangosabban sóhajtozva a szívét masszírozta és cigarettázott, nagyapa folyamatosan sorolta, ki hova menjen, néhány rokon csomagolt, aki meg nem, az a szobaajtókat csapkodta. Apa betársult a Télapóhoz és beseggelt ő is, a bátyám meg hegedült és mindketten orosz népdalokat zümmögtek.
Jézusom! – mondta nagymama.
Nincs Jézuska, közölte a bátyám nagy komolyan és egy pillanatra leengedte a vonót, nincs Mikulás, nincs Télapó sem.
De ezt akkor már derengett…
Tara Monti
Tara Monti blogja
Tara Monti Facebook oldala
