Thomas Chippendale londoni formatervező-bútorkészítőnek az angol, a francia későbarokk és rokokó formákat gótikus, illetve kínai elemekkel ötvöző bútorai Európa-szerte elterjedtek.
Thomas Chippendale 1748-ban Otleyben, Yorkshire-ben született (1718. június 5-én keresztelték meg), és 1779-ben Londonban halt meg, neve az általa teremtett stílusban él tovább. A leghíresebb angol bútorkészítő a yorkshire-i Otley városkában jött a világra. Keresztlevelét 1718. június 5-re keltezték, születési idejeként is ezt tartják nyilván. Gyermek- és ifjúkoráról szinte semmit sem tudni, valószínűleg fakereskedő és ácsmester apja mellett segédkezve sajátította el a fa megmunkálásának fortélyait, korai pályafutása részletei sem ismertek, talán a yorki bútorkészítő Richard Wood segédjeként is dolgozott, mielőtt 1748-ban, 30 éves korában Londonba költözött.
Élete ettől kezdve, 1748-tól követhető nyomon, ekkor kötött házasságot, amelyből kilenc gyermeke született. Kezdő iparosként maga tervezte és készítette bútorok eladásából tartotta fenn magát, majd 1753-ban London divatos bútorkereskedési utcájában, a St. Martin’s Lane-en nyitott műhelyt és bemutatótermet. Hogy üzletét felfuttassa, 1754-ben kiadta mára legendássá vált bútormintakönyvét, a The Gentleman and Cabinet-Maker’s Directort (Az úri és műbútorasztalos kalauzát), a siker garantálható volt: számos nagyszabású lakberendezési projektet bíztak rá egész Nagy-Britanniában.
Bútorkatalógusok korábban is léteztek, de ilyen nagyszabású munkával addig még senki sem jelentkezett. Chippendale-nek sikerült 308 előfizetőt toboroznia, akik között arisztokraták éppúgy akadtak, mint versenytárs mesterek. Mintakönyvét szinte azonnal elkapkodták, egy évvel később változatlan utánnyomásban ismét kinyomtatták, majd neoklasszicista illusztrációkkal kiegészítve 1762-ben harmadszorra is megjelent.
A kalauz 161 egész oldalas, képes illusztrációval ismertette a korabeli Anglia csaknem összes, Chippendale ízlése szerint továbbfejlesztett otthoni bútortípusát. (Noha az illusztrált oldalakat ő látta el kézjegyével, a mai álláspont szerint néhány tervet mások, többek között Henry Copland és Matthias Lock készítettek.) Terveiben páratlan szakértelemmel és ízléssel ötvözte a gótikus, a könyvben modernnek nevezett rokokó és a kínai stílus addig össze nem illőnek vélt jegyeit.
A gótikusból a csúcsívet és a szamárhátívet széktámlákon, az üveges és tükrös elemeken és a nagy könyvszekrények oromzatán alkalmazta. A hivalkodó francia rokokót a visszafogottabb angol ízléshez igazította, tervei közül legismertebb a széles ülőkéjű, szalagmintás támlájú szék. A kínai stílust leginkább porcelánszekrénykék és vitrinek, teázóasztalok futó díszítésű elemeinél használta, a bútorok keleties hangulatát speciális lakkréteggel növelte.
Chippendale könyvével nem csupán fellendítette az üzletét, de a virágkorát élő angol bútorművesség leghíresebb mestere, a róla elnevezett stílus névadója lett. A chippendale volt az első bútorművészeti stílus Angliában, amely nem uralkodóról, hanem mesteremberről kapta a nevét.
Műhelye felvirágzott, félszáz asztalost és más mestert foglalkoztatott, a megrendelők késedelmes fizetése miatt állandósuló anyagi gondjait úgy próbálta enyhíteni, hogy bevonta az üzletbe a gazdag skót kereskedőt, James Ranniet és később Thomas Haig-et. A családi vállalkozás vezetését 1776-ban Thomas nevű fia vette át.
A saját tervezésű, igényesen kidolgozott bútoraiban a szépséget és a funkcionalitást sikeresen ötvöző Chippendale az 1760-as évektől a neves skót építész, Robert Adam hatására már a neoklasszicista irányzat jegyében dolgozott. Kölcsönösen inspirálták egymást, gyümölcsöző együttműködésük bizonyítékaként 12 közös munkájuk maradt fenn. Egy Adam által tervezett és Chippendale által elkészített aranyozott barokk szófa 1997-ben 1,5 millió fontért, míg 2008-ban egy aranyozott karosszékpár 2,2 millió fontért talált gazdára. Minden idők legdrágább Chippendale-bútoráért, a Harrington-komódért 2010-ben 3,8 millió fontot fizettek.
Chippendale a királyi családtól sohasem kapott ugyan megrendelést, de elsősorban mahagóniból készült bútorai angol kastélyok berendezési tárgyai lettek, sőt teljes belsőépítészeti kialakításokat is elvállalt. Pályafutásának legjövedelmezőbb és legnagyobb megbízatása a John Carr és Robert Adam által tervezett, szülőhelye közelében álló Harewood House bebútorozása volt.
Thomas Chippendale neve először 1768-ban jelent meg a Burton Constable Hallban talált feljegyzésekben, amikor a mester egy diófából készült „köszörűszéket” szállított a főúri családnak. Néhány évvel később Winifred Constable ismét Chippendale-hez fordult, és egy rózsafa íróasztalt vett tőle, amit 1772. december 23-án szállítottak Burton Constable-ba; a feltevések szerint az egyedülálló nő karácsonyi ajándéknak szánta a bátyjának. 1776-ban William Constable egy új Nagy Rajzterem létrehozásába kezdett, aminek megtervezéséhez a kor egyik legismertebb építészét, James Wyatt-ot kérte fel. Bár Wyatt tervét elfogadták, William Constable-ot nem nyűgözte le a mérnök lassú munkamódszere, ezért 1788-ban felkérte a Chippendale céget, hogy végrehajtsa Wyatt terveit.
Az asztalok, székek, szekrények, ágyak, függönyök, tapéták, sőt kerti padok elkészítéséért tízezer fontot kapott, csupán ezer fonttal kevesebbet, mint a közeli Denton Hall teljes felépítésének költsége. Azért a kis üzletet sem vetette meg, a kevésbé tehetőseknek szánt hatszögletű teaasztalkájához mindössze 4 guinea (nagyjából ugyannyi font) ellenében hozzá lehetett jutni.
Chippendale első felesége 1772-ben bekövetkezett halála után öt évvel újranősült, de két évvel később, 1779 novemberében tuberkulózisban meghalt. A leghíresebb angol bútorkészítő születésének 300. évfordulójára szülőföldjén nagyszabású eseménysorozattal emlékeztek meg 2018-ban.
