„Az ellenállhatatlan, egyetemes, automatikus törekvés, hogy édes gyönyört találjunk valahol, ez az ösztön, amely a legnagyobbtól a legkisebbig minden életet áthat, végül legyőzte…” Thomas Hardy angol író és költő, az Egy tiszta nő című regény alkotója 180 éve, 1840. június 2-án született.
„A századvég legnagyobb angol regényírója, Thomas Hardy (1840-1928) olyan témákat pendített meg műveiben, amelyek természetesek a mai olvasó számára, de a korabeli közvéleményt felháborították — olvasható Szenczi – Szobotka – Katona Az angol irodalom története c. kötetében. —& Csak élete végén vált Anglia ünnepelt írójává. Vonzódott ahhoz a patriarchális, nyugalmas-derűs falusi életformához, amelyet szülőföldjén, Dorchester vidékén megfigyelt, és amely a század végén könyörtelenül áldozatul esett a modern ipari életforma térhódításának. Regionális író volt, szűkebb hazája énekese. Ő maga is ott élte le egész életét, írásaival Délkelet-Anglia az ősi angolszászból felelevenített Wessex néven örökre bevonult az angol irodalomba.”
Thomas Hardy 1840. június 2-án született Upper Bockhamptonben. Apja, idősebb Thomas Hardy szerény jövedelmű építőmester volt, aki az ötvenes években téglaégetőjében két munkást is alkalmazott, cselédlányként dolgozó anyja egy inasnak és egy nemes lányának gyermeke volt, négy gyermekük született. Az ifjabb Thomas Hardy nemigazán volt büszke származására, jószerével csak a zene iránti rajongást örökölte az apjától. Szülei anyagi erejéből csak a helyi iskolára futotta, így Hardy egy építőmester tanonca lett, de munka mellett szakadatlanul képezte magát. 1862-től Londonban egy jó hírű építész mellett dolgozott, közben esti előadásokra járt, filozófiát, teológiát, művészettörténetet, latint, görögöt tanult.
„Megmentette már saját magát? A szeretet önmagunknál kezdődik, úgy mondják.” (Thomas Hardy: Egy tiszta nő)
Egy építészeti tanulmányával díjat nyert, de az építészet egyre kevésbé érdekelte, inkább verseket írt, első irodalmi próbálkozása egy humoros cikk volt 1865-ben. A kemény tanulás megrendítette egészségét, s a nagyváros is nyomasztotta, ezért 1867-ben visszatért szülővárosába, ahol kisebb építészeti megbízásokat vállalt. Első regényét – mivel kiadót nem talált – saját pénzén adta ki 1871-ben Drasztikus orvosságok címmel.
A következő évben végleg felhagyott az építészettel, attól kezdve csak az irodalomnak élt. Erkölcsileg és anyagilag is fontos volt számára a siker, ezért első három regényében tudatosan igyekezett megfelelni az olvasóközönség igényeinek. 1874-ben megnősült, aktív társadalmi életet élt, idejét vidéken és Londonban töltötte, közben sokat utazott.
„Vannak közmondások, amiket gyerekkorától fogva hajtogat az ember, de csak felnőtt tapasztalata vezeti rá az igazságukra.” (Thomas Hardy: A weydoni asszonyvásár)
1874-től megjelenő regényei abban a dél-angliai környezetben játszódnak, amelyet az író Wessexnek nevezett el. Ez az iparosodás által halálraítélt, elmaradott, a primitív hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó világ a helyszíne érett műveinek: Hazatérés (1878), A weydoni asszonyvásár (1886), Egy tiszta nő (1891), Lidércfény (1896).
THOMAS HARDY: BÜSZKE DALNOKOK
Rigó zeng, az alkony zenésze,
pinty füttyög, párosan, egyedűl,
s ahogy sötétedik, csalogány
sikongat
s csattog, büszlén s időtlenűl,
a szálló éj mögűl.
E sok újdon madár egy éve
(ha kettőt mondok, tulnagy idő)
nem volt se rigó, se csalogány,
se pinty, csak
néhány dekányi levegő,
s föld, és mag, és eső.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Hardy szülőföldje parasztjai között érezte jól magát, róluk írt, bizalmatlan volt a polgári hagyományokkal szemben és lelkesedett minden természetesért. Érzései azonban nem homályosították el látását, amely leleplezett és megcsúfolt minden idillt. Regényeiben döntő szerepet juttat a véletlennek, a váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső erőknek. A weydoni asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének szélsőséges vonásai, indulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.
Hardy két utolsó nagyregénye kemény szókimondásával kihívta maga ellen a polgári tisztességet féltve őrző közvélemény haragját. A pályafutása csúcsát jelentő, Egy tiszta nő című regény főhőse Tess, az egyszerű parasztlány, egy nagy hírű nemesi család elszegényedett sarja. Becsületes, sugárzik belőle az életöröm, ám ő magasabb körökbe vágyik. Sokra hivatott egyéniség, akinek tehetsége, szépsége is rendkívüli, mégis akasztófán végzi, mivel a tiszta szerelemhez szakítania kell a konvenciókkal és meggyilkolja megrontóját. A boldogság ígéretét felvillantó igaz szerelmet szolgaként találja meg, csakhogy az idill hamisnak bizonyul: Tess végzetes döntésre, végső leszámolásra szánja el magát.
Az angol prózairodalom kiemelkedő alakjának legérettebb műve a különleges szépségű parasztlány krónikája. Babits így írt a világirodalom örök klasszikusáról: „Ez a művészet nagyvonalú, sőt monumentális. Világérzés és tragikus életérzés van mögötte.”
A műből Roman Polanski 1979-ben nagy sikerű filmet rendezett Nastassja Kinski főszereplésével.
„Mert mit ér megtudnom, hogy láncszem vagyok egy hosszú sorban, rájönnöm, hogy egy régi könyvben leírtak már valakit, aki egészen olyan, mint én vagyok, ha aztán megtudom, hogy magam is csak annak a szerepét fogom újra lejátszani; megszomorít csak, ennyi az egész. Legjobb, ha az embernek eszébe sem jut, hogy a jelleme, és minden, amit csinál, éppen olyan, mint amilyen ezreké és ezreké volt már, és hogy jövendő életünk és cselekedeteink mind olyanok lesznek csak, mint ezreké és ezreké.” (Thomas Hardy: Egy tiszta nő)
„A korabeli kritika nem értette meg Hardyt, mert ahogy az író keserűen megjegyezte, a kritikusok abból a téves feltevésből indultak ki, hogy „a világot azért teremtették, hogy kellemes tartózkodási hely legyen az ember számára – írja Szenczi – Szobotka – Katona. – Hardy ezzel szemben éppen azt példázta műveiben, hogy ez a világ, ez a társadalom az alapjában jó, tiszta embert is tönkreteszi. A weydoni asszonyvásár végén leszögezi, hogy „a boldogság csupán esetleges epizód a szenvedés általános drámájában”. A regényvilág tragikussá sötétül Hardynál, lidérces érzés üli meg az olvasót; a modern regény megszületésének vagyunk tanúi. Egy kritikusa szerint Hardy legnagyobb regényeiben a modern idők számára írt tanmesét.”
Hardy regényeinek filozófiáját monumentális egészbe foglalja a napóleoni háborúk történetét feldolgozó verses könyvdrámája: Az uralkodók (1904-08). Ezzel lezárta prózaírói korszakát, s élete hátralevő húsz évében verseket írt. Költészetét ugyanaz a mély humanizmus, s az emberi lét nyomorúsága, kiszolgáltatottsága láttán érzett fájdalmas pesszimizmus hatja át, mint nagy regényeit és novelláit. Thomas Hardy 1928. január 11-én halt meg Dorchesterben.
