„Veled mehetek? Körbevezetnél a mély webben? Tudod, megdumáltuk.” Leomlanak-e a falak a ,,virtuális” és a ,,való” világ között? Olvass bele Thomas Pynchon Kísérleti fázis című izgalmas regényébe.
2001, New York, a dotkomkonjunktúra összezuhanása és szeptember 11. rettenete közti szélcsend. A manhattani high-tech cégek központja, a Szilícium-köz immár szellemváros, a Web 1.0 ifjúkori szorongását éli, a Google még nem ment tőzsdére, a Microsoft még ,,a Gonosz Birodalma”.
Maxine Tarnow kicsiny csalásvizsgáló céget működtet az Upper West Side-on és az átlagemberek életét éli, amíg nyomozni nem kezd egy számítógép-biztonsági vállalat és a cég milliárdos vezérének pénzügyei után.
Az események innentől veszélyesen felpörögnek. Maxine részint a virtuális, részint a valódi világban fura ismeretségekre tesz szert: egy kábítószercsempész art decós motorcsónakkal, egy professzionális Orr, akinek Hitler aftershave-je a rögeszméje, egy lábbeliproblémákkal küszködő neoliberális kormányügynök és felforgató, egy lábfetisiszta hekker, plusz orosz maffiózók, bloggerek, kódmajmok meg vállalkozók, akik közül nem egy rejtélyesen jobblétre szenderül.
Leomlanak-e a falak a ,,virtuális” és a ,,való” világ között? Összeesküdtek-e valamiféle gonosz erők? Elnyerik-e méltó büntetésüket a gaz tettek elkövetői? Előszedi-e a táskájából a pisztolyt Maxine? Összemelegednek-e még egyszer az exével, Horsttal? Kiegyenlítődnek-e a világi és karmikus számlák valaha is?
Ugyan már. Hát fontos ez?
Pynchon, Thomas az egyik legismertebb és legismeretlenebb szerző: életművét világszerte milliók olvassák, emellett nélkülözhetetlen egyetemi tananyaggá is vált, ugyanakkor szerzőként kerüli a nyilvánosságot, nem jelenik meg a díjátadókon, és tizenéves kora óta nincs róla fénykép.
Részlet a könyvből a címre kattintva:
Thomas Pynchon: Kísérleti fázis
(részlet a könyvből)
Hajnali háromkor megszólal a telefon, álmában őt üldöző zsaruk szirénájának képzeli. – Nincs is perdöntő bizonyítékul – motyogja. Tapogatózva felveszi.
A vonal másik végén a hangeffektusok mintha arra vallanának, hogy az illető nem jártas a telefonok világában. – A francba, micsoda egy hülye izé ez. Most meg mit csinál – csak nem időtúllépés, jézus… – Kiderül, hogy Eric az, tegnap hajnali 3:00 óta fenn van, éppen egy marék Adderallt készül őrölni, hogy fölszippantsa.
– Maxine! Beszéltél mostanában Reggel?
– Hogy, mi?
– Az e-mailje, a telefonja, az ajtócsengője, mind döglött link. Se a munkahelyén nem találom, se a mobilján. Akárhová nézek, sehol egy Reg.
