„Az élet egy nyitott könyv, azonban nagyon gyakran a rossz oldalon van nyitva.” Mae West amerikai filmsztár, a múlt század harmincas éveinek szexideálja, Hollywood egyik nagy csillaga 130 éve született.
Mae West élete során mindvégig a média érdeklődésének középpontjában maradt, gátlás nélkül beszélt szexről, férfiakról és saját magáról. Az állította például, hogy bőre a reggeli beöntésektől olyan, akár a selyem. Híressé vált bonmot-inak témája kivétel nélkül férfi és nő kapcsolata. Néhány példa: „Már fiatalom elvesztettem a jó híremet, de sohasem hiányoltam”, „Nem az számít, hány férfi van az életemben, hanem hogy mennyi élet van a férfiakban”, és végül: „Csak akkor kerülöm a kísértést, ha ellen tudnék állni neki”.
Mae West 1893. augusztus 17-én született Brooklynban Mary Jane West néven. Már ötévesen revükben, zenés-táncos darabokban szerepelt, tizenegy évesen közismert személyiségnek számított, majd a Broadwayt is meghódította. 1926-ban a saját maga által írt Szex című darab előadása után „az ifjúság erkölcseinek megrontása miatt” tíz nap elzárásra ítélték, a tárgyalást övező médiacirkusz országosan ismertté tette.
Filmezni 1932-ben, 38 évesen kezdett, ami egy szexszimbólum esetén meglepően későnek tűnik, igaz, valódi életkorát gondosan titkolta. Már első, kis szerepében megcsillogtatta szabad szájú humorát, a közönség pedig tódult a mozikba; második filmje a csődtől mentette meg a Paramount stúdiót.
A saját színdarabjából készült Rosszat tett neki futtatta be Cary Grantet, és Oscar-díjra is jelölték. Ezzel megszületett az 1930-as évek amerikai nőideálja –
az egyáltalán nem karcsú szexbomba 1935-re már a legjobban fizetett nő volt Amerikában,
a férfiak közül is csak Randolph Hearst sajtómágnás előzte meg.
Mae West harmadik filmje, a Nem vagyok angyal után érezték úgy a konzervatív producerek, hogy komolyan alkalmazniuk kell azt a szabálygyűjteményt, amelyet arról állítottak össze, mit lehet mondani, illetve mutatni a filmvásznon, vagyis bevezették a cenzúrát. A színésznőn azonban nem tudtak kifogni: a továbbiakban nem szabadszájúan, hanem kétértelműen beszélt, és mindenki érthette, ahogy akarta.
Bár útját továbbra is sikerek szegélyezték, 1943-ban a cenzúra megszigorodása miatt mégis a visszavonulás mellett döntött. Színpadon továbbra is játszott, felvevőgép elé azonban csak 1970-ben állt újra. Pályafutása negyvenhat éve alatt mindössze tizenkét filmben játszott, utoljára 1978-ban. Két év múlva bekövetkezett haláláig agyvérzések sorozata érte; 1980. november 22-én Hollywoodban halt meg, és New Yorkban temették el.
