170 éve, 1848. február 18-án született és 85 éve, 1933. január 17-én halt meg Louis Comfort Tiffany amerikai üveggyáros, festő, tervező és ötvös, a szecessziós üvegművészet legendás képviselője.
Louis Comfort Tiffany 1848. február 18-án New Yorkban látta meg a napvilágot Charles Lewis Tiffany ugyancsak legendás New York-i ékszerész gyermekeként. Louis ifjú fejjel megtagadta, hogy apja nyomdokaiba lépjen, s a művészetek közül inkább a festészetet választotta.
George Inness amerikai tájképfestő tanítványaként sajátította el a fény, a színek és a természet egybekomponálásának technikáját. Akvarelljeivel és olajképeivel, amelyek európai és észak-afrikai utazásait örökítették meg, már igen korán sikert aratott. Tanulmányútjai során felkeltette figyelmét az építészet és az ornamentika, különös érdeklődést tanúsított a középkori templomablakok iránt, s innen hazatérve kezdett el üvegtárgyakat gyűjteni, majd később magával az üvegművészettel foglalkozni.
1879-ben saját lábára állt, létrehozta az Egyesült Művészek nevű céget. A társaság – melynek alapítója legfiatalabb tagként került be a Nemzeti Formatervezési Akadémia tagjai közé – Tiffany baráti köréből alakult és belsőépítészettel foglalkozott. Egzotikus hatású enteriőröket terveztek, a díszítésben a kelta, a mór és a középkori művészet motívumait használták fel. Belső tereikkel új élet- és lakásstílust hirdettek. Magánházak és középületek berendezését egyaránt vállalták. Magánügyfeleik között szerepelt Mark Twain és Cornelius Vanderbilt, állami ügyfeleik közül pedig kiemelkedik Chester Arthur amerikai elnök, akinek a megrendelésére 1882-1883-ban berendezték a Fehér Házat.
Tiffany időközben az üvegtechnológia fejlesztésébe is belekezdett. Kémiai tanulmányokat folytatott, s 1876 táján díszes-opálos ablaküvegekkel mutatkozott be. 1880-ra szabadalmaztatta a Favrile- (másnéven Tiffany) üveg gyártási eljárását. Munkájának célja az üveg fényének fokozása volt, s színezékek, árnyalatok hozzáadásával az addiginál jóval nagyobb kifejezőerővel bíró anyagot állított elő. 1885-ben a díszüveg-gyártásra gyárat alapított, amely eleinte főleg templomablakokat készített.
Tiffany igazi karrierje az 1893-as chicagói világkiállításon vette kezdetét. A világkiállításra két cége, az Egyesült Művészek és a Tiffany Üvegtársaság együtt egy kápolnát épített, amelynek ornamentális elemei, stílusa és motívumai egy új művészeti irányzatot indítottak el Amerikában.
Tiffany a festett üvegeken kívül olyan tárgyakat is készíteni akart, amelyek az egyszerű amerikai otthonok díszítésére szolgálhatnak. Tervezett vázákat, gyertyatartókat, poharakat, bonboniereket, likőrösüvegeket és ékszereket. Így születtek meg máig leghíresebb művei, az ólomba foglalt üvegből készült Tiffany-lámpák, amelyek kifejlesztéséhez nyomban az izzó feltalálása után, 1895-ben látott hozzá, de amelyeket csak négy évvel később kezdett el értékesíteni. Egytől-egyig remekmívű lámpáinak beszédes fantázianeveket adott. Ilyenek voltak például a Szitakötő-, a Páva-, a Vízi liliom- és a Lótusz-nevű darabok.
Apja halála után Tiffany cége nevét Tiffany Stúdióra változtatta, s apja végső kívánságát teljesítendő tevékenységét ékszergyártással is kibővítette. S bár Tiffany maga nagyon népszerű és ékszerei is igen jó minőségűek voltak, az amúgy is anyagi nehézségekkel küzdő cég nem tudta kivédeni a gazdasági válság negatív hatásait, s 1932-ben csődbe ment. Ezzel véget ért a Favrile-üvegek és a szecessziós mesterművek gyártása, de Tiffany szellemi öröksége fennmaradt. Az 1930-1940-es években a Tiffany-lámpák veszítettek ugyan népszerűségükből, mert a modern divatirányzatok túl díszesnek találták őket, de az 1950-es évek végén a remekműveket újra felfedezték, gyűjtők és múzeumok versengtek értük. Az eredeti darabok csak kevesek számára elérhetők. 1998-ban az Egyesült Államok aukciós listáját a dísztárgyak kategóriában két Tiffany-lámpa vezette, darabonként 2 millió amerikai dollárral. Az utóbbi években ismét divatba jött a Tiffany-stílus, s kedvünkre válogathatunk a jó és kevéssé sikerült utánzatok között.
