„Piaf világszám volt, egy megismételhetetlen csoda. Ezeket nem lehet megismételni, miképpen Greta Garbo-t és Monroe-t sem.” Mészáros Márta rendezi a Centrál Színházban Pataki Éva Edith és Marlene című színdarabját. A rendezővel Sándor Erzsi beszélgetett.
„Különös élmény számomra, hogy bő huszonöt év után újra életre kel Budapesten az Edith és Marlene, amit Mészáros Márta biztatására írtam a Pesti színháznak, és amit ismét ő rendez. A darab a prágai, a pozsonyi és a varsói bemutatók után ismét „hazatér”, és megint két csodálatos színésznő lép benne színpadra. A francia Edith Piaf és a német Marlene Dietrich találkozása sorsszerű volt, a XX. század két zsenije szélsőségesen más habitust képviselt: Piaf az önpusztító szenvedély, Dietrich a végletes fegyelem és profizmus útján járt, s hogy kinek volt igaza – azt döntsék el a nézők! Ma nem mernék róluk írni, ilyen őrültségbe csak fiatalon vág bele az ember. Amikor az üres papír fölött ültem, azon töprengve, hogy hogyan is lépjenek színre és szólaljanak meg ezek a csodálatos nők, Piaf dalait hallgattam, és beleborzongtam. Egyet ígérhetek, önök is hallani fogják a dalokat, és önök is borzongani fognak.” (Pataki Éva)
Mészáros Márta olvasatában ez az előadás nem csupán a két ikon megidézéséről, hanem a nagybetűs Nőről fog szólni, a nőiségről, a nőiességről, ahogy Edith és Marlene idejében érezték, látták, de arról is, hogy mit jelent most a 21. század elején nőnek lenni. Az előadást december 5-étől láthatja a közönség a Centrál Színház kisszínpadán.
Mészáros Márta ő volt az első nő Magyarországon, aki játékfilmeket rendezett, és aki a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjat kapott az Örökbefogadásért, amelyet több mint 80 országban megvettek és forgalmaztak. Filmjeit 50 országban forgalmazzák. 1990-ben Kossuth-díjjal, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere címmel tüntették ki. Időnként kalandozik a színház világába is, rendez szerte Európában és néha Magyarországon is.
Pataki Éva Edith és Marlene című művét Botos Éva és Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével tekinthetjük meg a Centrál Színházban. A két zseniális énekesnő-színésznőről, Edith Piafról és Marlene Dietrich-ről, és az őket megszemélyesítő színészekről a színdarab rendezője, Mészáros Márta mesélt Sándor Erzsinek.
Mennyire fontos neked, hogy Edith és Marlene valóban megjelenjenek a színpadon?
A szó hasonlóság értelmében nem fontos. Az nem is menne. Sokszor megrendeztem már ezt a darabot, és mindig az volt a legfontosabb igényem, hogy a két színésznő igazán nagyformátumú legyen és tudjon énekelni.
Magunk közt szólva, Marlene távolról sem énekelt úgy mint Piaf.
Bizony nem, de nagyon sajátos hangja volt. Piaf meg világszám volt, egy megismételhetetlen csoda. Ezeket nem lehet megismételni, miképpen Greta Garbo-t és Monroe-t sem. A megoldás az, ha az őket megszemélyesítő színésznők nagy egyéniségek és erős személyiségek. Jelenségek. Aki titokzatos, szabálytalan, izgalmasan új.
Tehát a színésznőknek nem kellett Edith és Marlene gesztusaiban elmerülniük?
Nem az a jó, ha leutánozzák, hanem ha megjelenítik őket. Egy jó színész – pláne kettő – képes éreztetni azt, hogy ezek a nők koruk nagy és meghatározó egyéniségei voltak.
Pataki Éva azt mondta: a fiatalságának tudható be, hogy megírta ezt a darabot, most nem merne belevágni. Mi lehet az elgyávulás oka?
Piaf megcsinálhatatlan. Rengeteg filmet készítettek róla, de ha nem találják meg Marion Cotillard-t, máig se lenne érvényes Piaf mozi. Amikor Éva megírta ezt a darabot, Magyarország különösen zárt világ volt, ahol sejtelemes legendaként jelent meg ez a két női ikon. A barátságukról is akkoriban olvastam. Ritkán találkoztak, de mégis szenvedélyesen vonzódtak egymáshoz.
Jó, de te a legkevésbé sem voltál már akkoriban sem bezárva. Lehet, hogy az eredet-történethez ez is hozzájárult?
Sőt, hálás vagyok a franciáknak, akik már akkor nagyon szerették a filmjeimet, és így gyakran járhattam a hatvanas években Párizsban, ezért ismerhettem az akkori idők vad nőit, dolgozhattam is velük. Mivel szerettem őket, a várost és a francia kultúrát, én ajánlottam a témát Évának, aztán rábíztam, hogy végül mit kezd vele.
A meghatározó nagyságuk mellett – gondolom – a devianciájuk is vonzott?
A szabálytalanságuk, a bátorságuk. Nehéz megközelíteni őket, mert bolondok voltak, zsenik voltak, biszexek voltak, utolsó kurvák voltak… mit mondjak? Huszonöt éve, a bemutató után jól le is dorongolt bennünket a kritika. Nem szerették látni éppen ezt a két nőt, és éppen így. Erkölcstelennek, hazugnak, butának tartották a kritikusok.
Ez az igazi ajánló levél! Rohantam is megnézni. Kútvölgyire és Hernádira a mai napig emlékszem. Ami meglepett a darabban az az, hogy mind a két nő nagyon tudatosan élte azt az életét, amiről én azt hittem addig, hogy sok tekintetben kiszolgáltatott. Na, persze nekem legyen mondva, vagy bárkinek!
Piaf – attól a pillanattól kezdve, hogy kikerült az utcáról – mindig pontosan tudta, mit akar. Fantasztikus temperamentummal élte az életét, de talán még következetesebb volt, mint a Dietrich.
Piafhoz képest, Dietrich fegyelmezettnek tűnik.
Élete vége felé, 90 évesen, nagyon fegyelmezetten meg is ivott másfél liter viszkit naponta. Dietrich sokat küzdött Hollywooddal, és sok rossz filmet csinált. Piaf viszont sohasem tévedett. Mindenben elementáris volt. Marlene csak akkor, ha hozzá hasonlóan nagy kaliberű rendezővel találkozott. Ez az öntudatos titok és póz nagyon sérülékeny volt.
Mennyit változott benned a darab 25 év alatt?
Alapvetően nem sokat. Ezek a nők, a múlt század csodálatos jelenségei voltak. Bátrak, harcosok, önazonosak. Kemények. A változás talán csak ott érzékelhető, hogy melyik országban rendezem és milyen színésznőkkel. Más a lengyel, a német, a cseh színésztechnika, más a humor, máshol hatódnak meg. Sőt! Olyan is előfordult, hogy a lengyelek olyanon sírtak, amit nálunk észre sem vesznek.
Botos Éva és Nagy-Kálózy hogyan alakulnak át a próbák alatt?
Az Eszter telitalálat. Olyan, mintha várta volna ezt a szerepet. Ő egy titokzatos színésznő, rejtélyes, furcsa. Szép és kemény és nagyszerű stílusa van. Abszolút profi. Nincsen olyan nagy hangja mint az Évának, de pontosan tudja azt, amit tud. Mindig lenyűgöz, amikor egy színésznő pontosan ismeri a határait. Éva végletes és nagy temperamentumú. Kevesebb titkot hordoz, de nagy szenvedélyeket. Izgalmas találkozás az övék.
serzsi
