Színházban, filmen és a televízióban nyújtott és nyújt ma is felejthetetlen alakításokat. Hetvenöt éve, 1938. május 1-jén született Budapesten Tordy Géza színész, filmszínész, rendező.
Mindent eljátszott, amire egy színész vágyhat. Láthattuk IV. Károlyként a Királyi vadászatban, valamint Tuzenbach, Rippafratta, Willy Loman, Porfirij vizsgálóbíró, Lear Király, és Saleri szerepeiben. Shakespeare, O’Neill, Dosztojevszkij, Füst Milán és Jókai műveit rendezte. Olyan filmekben játszott, mint a Külvárosi legenda, a Fűre lépni szabad, a Kőszívű ember fiai és a 80 Huszár. A számtalan szakmai és közönségdíjat elnyerő Tordy Géza 75. születésnapját ünnepli ma.
Színészi pályáját 1956-ban kezdte Kaposvárott, ugyanis abban az évben nem indult színészképzés a főiskolán, de Zách János meghallgatta és odavette segédszínésznek. Erre így emlékezik Tordy Géza: „Őrületes volt számomra: belecsöppent egy taknyos kölyök a színházba, és kitört a forradalom”.
1956. október 26-án Kaposváron a Zrínyi Miklós Kör nagygyűlésén a Petőfi szobornál Tordy Géza elszavalta a Szózatot. Kaposvárról Szegedre került, később a Magyar Néphadsereg Színháza, azután a Vígszínház tagja lett. A 1963-1967 között a Madách Színházhoz, 1967-től ismét a Vígszínházhoz szerződött, s párhuzamosan rendezett a veszprémi Petőfi Színházban is. 1992-től a Győri Nemzeti Színház prózai tagozatának művészeti vezetője volt, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. 1982-től a Színház Filmművészeti Főiskola tanára.
Színészi játékát kitűnő jellemábrázoló készség vezérli. A romantikus és modern hősök megformálásában mindig az érzelmi hitelesség, az indulatok vad, mégis kontrollált szenvedélye jellemzi. Színházban, filmen és a televízióban nyújtott felejthetetlen alakításokat. Jelenleg is játszik, a Szegény Dánielben a Karinthy Színházban.
Főbb szerepei: Edgar (Shakespeare: Lear király), Orlando (Shakespeare: Ahogy tetszik), Puck (Shakespeare: Szentivánéji álom), Camille Demolande (Büchner: Danton halála), káplán (Show: Szent Johanna), Ripafratta (Goldoni: Mirandolina), IV. Károly (Hernádi: Királyi vadászat), Porfirij (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Jamie Tyrone (O’Neill: Utazás az éjszakába), Pisti (Örkény: Pisti a vérzivatarban) Salieri (Shaffer: Amadeus), Willy Loman (Miller: Az ügynök halála), Eddie (Miller: Pillantás a hídról), Leduc, orvos
(Közjáték Vichyben), Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Simon (Weingarten: A nyár), Frank (Simon: Rita és Frank), Max Pollack (Woody Allen: Lebegő fénybuborék), Theiresias (Szophoklész: Oidipus), Pirard lelkiatya (Stendhal-Nagy András: Vörös és fekete).
Rendezői tehetségéről Kulka János mondta a vígszínházbeli Bűn és Bűnhődés rendezésekor: „Tordynak hihetetlen ösztönei vannak. Pontosan érzi, hogy mi jó, és mi nem.” Ismertebb rendezései: Molnár: Liliom, Doktor úr; Csehov: Cseresznyéskert; Gyurkovics: Fekvőtámasz; Dunai: A nadrág; Süskind: Nagybőgő; Mary Chase: Barátom Harvey; Nicolaj: Hárman a padon; Sík Sándor: István király; Gyurkovics: Boldogháza; Szomory: Györgyike, drága gyermek; Krúdy: Vörös postakocsi; Shakespeare: III. Richárd; Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Csáth-Kiss: Animus és Anima; Kreisler: Lola Blau; Tennessee Williams: A vágy villamosa; E. O’Neill: Amerikai Elektra; Füst Milán: IV. Henrik. A József Attila színházban Kern András Spencer című darabját Tordy Géza rendezésében mutatják be 2003. május végén. (A darab fantáziajáték, amelynek alapötlete két legendás amerikai színész, Spencer Tracy és Katharine Hepburn elképzelt levelezése.)
1957-ben kapta első filmszerepét, erről így ír: „A mi kis városunk előadását tekintette meg a Máriássy házaspár. Próbafelvételre hívtak. Megkaptam a Külvárosi legenda egyik szerepét”. További filmjei: A kőszívű ember fiai, Kárpáthy Zoltán, Egri csillagok, Fekete gyémántok , 80 huszár, Vörös Grófnő. Rendőrsztori. Szerepelt a Perlasca – Egy igaz ember története című olasz-magyar-francia koprodukcióban készült filmben és néhány ismert tévéfilmben is: Édes Anna, Malom a Séden, A császár, Helyet az ifjúságnak, Színház az egész.
Számos elismerés tulajdonosa: a Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló Művész, kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje. A Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, az utóbbit elsőként ítélték neki 1987 decemberében, a legendás művésznő születésének 60. évfordulóján. Ez talán a művésznő ajándéka is volt, akiről így beszélt: „Rajongtam érte, minden filmjét láttam. Számomra a Vígszínház volt a színház, és Éva maga a Vígszínház. Csodálatos színésznők között a díva. Nála varázslatosabb, szexisebb nőt még nem láttam színpadon. A hosszú haldoklással folytatott nemes küzdelméért is nagyra becsültem.”
Takáts Annamária
