„A látszat ellenére nem komika, hanem született tragika vagyok.” 20 éve, 2002. december 11-én életének 59. évében tragikus hirtelenséggel hunyt el Schütz Ila Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a József Attila Színház tagja.
„A vígjátékokban, bohózatokban aratott sikereim dacára bevallom: legjobban a mély drámákat szeretem – nyilatkozta 2002-ben. -. A látszat ellenére nem komika, hanem született tragika vagyok. Szerencsére a Madách Színházban három-négy évente kaptam egy-egy jó Molière-, Shakespeare- vagy Miller-szerepet. Talán azért olyan széles a palettám, mert a stílusérzék a legerősebb képességem. Egyszerűen ezzel születtem.”
20 éve már, hogy nincs közöttünk Schütz Ila, a klasszikus kabarék komikája, a némajátékok nagy mestere, aki drámai képességekkel megáldott művész volt.
Schütz Ilona Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes színművész 1944. január 5-én született Budapesten. A MAFILM Filmszínészképző Stúdiója és a Színiakadémia elvégzése után az alakuló Mikroszkóp Színpad társulatához csatlakozott, ahol egy évadon át könnyedebb szerepekben láthatta a közönség.
„Ha az első felvételije sikerül, Várkonyi Zoltán osztályába kerül. Ha a második: Ádám Ottó az osztályfőnöke. Ha a harmadik: Simon Zsuzsa vagy Békés András osztályának a hallgatója lehetett volna. (Abban a tanévben két színészosztály indult). Most, hogy negyedszerre került be az alma mater falai közé, Szinetár Miklós osztályának a növendéke lett.” (Sas György: Újra veled ugyanitt)
Komikaként kezdte a pályafutását, de tragikaként lett országos hírű. E két elem többféle módon összekeveredett az életében, és ez tette naggyá alakításait.
„A színjátéknak köszönhetem az életem. Ebben a szakmában megengedik, hogy olyan szeszélyes és olyan bohókás legyek, amilyen vagyok. És olyan ellentmondásos.”
Fel sem tudnánk sorolni, hány színdarabban, játék- és tévéfilmben szerepelt, játszott, nevetett és nevettetett. Számos klasszikus szerző darabjában nyújtott kiemelkedőt, többek között Rosaline-ként Shakespeare Lóvátett lovagok című komédiájában, Másaként a Sirály és Szonyaként a Ványa bácsi című Csehov drámákban.
Pályatársa, Benkő Péter Schütz Ila halála után így emlékezett rá: „Olyan típusú színész volt, aki mindent tudott. Nemcsak hogy humora volt, hanem tragika is volt, szép is volt, csúnya is volt, cseléd is volt, és királynő is.”
Az Ismeri a szandi mandit? megnyitotta a hetvenes évek jelenidejű groteszk vígjátékainak sorát, de ebben a műfajban azóta sem sikerült hozzá hasonló erejűt alkotni. Mi volt sikerének titka? Talán az a szeretetteljes, szürreálisba hajló, lírai irónia, pontos megfigyelés és azonosulás, ami a vegyészmérnök szerzőpárost a „modern mintalétesítmény”, a vegyiüzem egyszerű dolgozóihoz fűzi. Egyik vizuális- és szóvicc jön a másik után, miközben a mindent behálózó csőrendszerek labirintusában teljes mélységében tárulnak fel emberi sorsok, a szocialista nagyipar működésképtelensége, és minden munkán túli szenvedély és pótcselekvés a lányok hajkurászásától a hajómodellezésig…
Imádta a közönség, sorban jöttek a jobbnál jobb szerepek, szakmai sikerek, elismerések, magánéletében mégsem találta meg a harmóniát. Leghangosabb sikerét Bernard Slade Jövőre veled ugyanitt! című kétszemélyes komédiájában aratta Sztankay Istvánnal, akihez élete végéig különleges kapcsolat fűzte.
Emlékét színházi előadások mellett kabarék, tévé- és játékfilmek őrzik. Szerepelt többek között a 78-as körzet című, máig sikeres sorozatban, és az Ismeri a szandi-mandit?, a Madárkák, valamint a Nyulak a ruhatárban című filmekben. Tragikus véget ért életének kacagtató alakításait a Szeszélyes évszakok kabarésorozat őrzi.
