„Tudjátok, én képtelen vagyok szeretet nélkül élni. Minden áldott nap, amikor felkelek, arra gondolok, hogy mennyire csodálatos dolog az a rengeteg szeretet, amely engem körülvesz.” Törőcsik Marit, a magyar színjátszás felejthetetlen alakját a közönség szeretete éltette.
Az ország egyik legismertebb, 86. életévében elhunyt színművésznője, Törőcsik Mari valóban szeretve érezhette magát, mind a szakma, mind pedig a közönség által.
„nekem szép és gazdag életem volt”
A Nemzeti Színház 2015 novemberében gálával és kiállítással ünnepelte a betegséggel küzdő színésznő nyolcvanadik születésnapját, aki könnyeit törölgetve nézte végig kollégái, barátai őt köszöntő előadását, az évforduló alkalmából pedig így vetett számot: „nekem szép és gazdag életem volt”. Ez alkalomból jelentették be a nevét viselő ösztöndíj megalapítását fiatal, tehetséges színinövendékek támogatására.
Pályafutása során rengeteg díjat és elismerést kapott, a legfontosabbak a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze titulusok, továbbá háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla díj büszke tulajdonosa.
A Heves megyei Pélyen született, szülei pedagógusok voltak. Nagyapja apró mozijában arról ábrándozott, hogy jön majd egy híres színész és felfedezi. Egerben az angolkisasszonyoknál tanult, majd előfelvételt nyert a békéstarhosi zenei gimnáziumba. Végül mégis – az évnyitó napján – egy fővárosi közgazdasági gimnáziumba iratkozott be.
Már kisgyermekkorától kezdve érlelődött benne a gondolat, hogy egy nap színésznő lesz, így 1954-ben el is kezdte tanulmányait a Színművészeti Főiskola operett szakán.
Habár az akkori szabályok tiltották, hogy főiskolásokat szerződtessenek, Fábri Zoltán Kossuth-díjas filmrendező mégis az akkor elsőéves Törőcsik Marit választotta Körhinta című – azóta ikonikussá vált – filmjének női főszerepére. A születésekor kapott Marián helyett a rendező javaslatára kezdte használni a Törőcsik Mariann, majd Mari nevet.
Fábry Zoltán, Törőcsik Mari és Soós Imre, a Körhinta című új magyar film főszereplői az ősbemutatón koccintanak a film sikerére az Uránia Filmszínházban. 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon sokakat megigézett törékeny alakja, kifejezőerejének gazdagsága, köztük volt az író Jean Cocteau és a rendező Francois Truffaut is. Utóbbi azt írta: „anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát”.
Filmbéli partnerével, a korszak közkedvelt és szintén tehetséges színészével, Soós Imrével tökéletes párt alkottak, nevüket egycsapásra megismerte az ország.
Főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem jutott ideje, ezért diplomáját évtizedekkel később, az elmulasztott vizsgák pótlása nélkül kapta meg.
1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A diploma megszerzését követően a színházi és filmes szerepek bőven elárasztották, majd a belföldi ismertség után, 1971-ben nemzetközi hírnevet is szerzett. A következő három évben tíz filmet forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna), Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal.
Makk Károly Szerelem című filmjében nyújtott alakításáért – a másik főszereplővel, Darvas Ivánnal együtt – külön dicséretben részesültek, a film pedig – megosztva ugyan – de elhozta a zsűri díját. Megismerkedett későbbi (harmadik) férjével, Maár Gyulával, aki neki írt filmeket, a Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon.
A sokoldalú színésznőt a drámai és vidámabb szerepek mellett zenés műfajban is láthatta a közönség, illetve a szinkronizálás terén is több ízben kipróbálta magát.
A színházban kezdetben sokat kínlódott, színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta.
1978-ban megvált a Nemzeti Színháztól, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett, vendégként más színházakban is fellépett.
Az elmúlt években több alkalommal került hosszabb-rövidebb időre kórházba, 2008 őszén újraélesztést követően kómába esett, és hetekig intenzív kórházi ellátást szorult. Csak 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát: a Sztalker Csoport előadásában, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség.
Vígjátékokban is játszott (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter Csapd le csacsi), később felfedezték a „fiatalok” – Xantus János (Női kezekben), Janisch Attila (Hosszú alkony), Mispál Attila (A fény ösvényei), Kamondi Zoltán (Halj már meg!), Fazekas Csaba (Swing) – is. Szerepelt a Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilmben, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjében a főszerepet alakította. Több tévésorozatban is feltűnt.
Törőcsik Mari mindvégig hálás volt és szerencsésnek tartotta magát élete és pályája alakulása miatt, mindig jó szívvel emlékezett szerepeire, kiváló kollégáira és a felé áradó szeretetre. A közel 65 évig tartó karrierje során több mint 150 filmben és 100 színházi darabban játszott Budapesten és vidéken egyaránt.
Törőcsik Marit életének 86. évében, hosszas betegség után 2021. április 16-án hajnalban érte a halál. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotót végakarata szerint Bokros Levente lelkipásztor beszentelte a művésznő hamvait, amit ezután a lánya, Teréz és párja, Zoltán Pély községnél a Tiszába szórtak el.
A művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen. 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969). Kossuth-díjat (1973) és Kossuth Nagydíjat (1999) is átvehetett, 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki oda, 2000-ben a nemzet színésze lett.
A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a nemzet művésze címmel tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki. 2005-ben Budapest, 2018-ban a Vas megyei Velem, 2019-ben Vas megye díszpolgárává avatták. 2019-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki több évtizedes pályafutása során kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált alakításai, ikonikus filmfőszerepek és felejthetetlen színpadi figurák sorát felvonultató, kivételesen gazdag művészi életműve elismeréseként.
Nem utolsó sorban pedig érdemes és kiváló művész, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2020-ban a magyar dráma napján a Széchenyi-örökség Okmánya elnevezésű elismerést is átvehette, melyet azok a művészek kapnak, akiknek a magyar nyelv ügyéért való munkásságát és művészi teljesítményét a Széchenyi-család tagjai a Széchenyi-örökséget gazdagító értéknek tartják.
