„T.C. csak egy van. Soha nem létezett hozzám hasonló, és soha nem is lesz még egy olyan ember, mint én, ha eltávozom.” Truman Capote, a Hidegvérrel és az Álom luxuskivitelben című regények amerikai próza- és színműírója 30 éve halt meg.
„Érdemes egyáltalán „törnie magát valamiért az embernek”? Az élet semmi, köd, árnyék, amit elnyelnek a többi árnyak.” (Truman Capote: Hidegvérrel)
Truman Capote amerikai próza- és színműíró 30 éve, 1984. augusztus 25-én halt meg. Az 1924. szeptember 30-án New Orleansban született író eredeti neve Truman Streckfus Persons. Szülei négyéves korában elváltak. A kisfiú egy ideig anyja rokonainál élt Monroeville-ben. Ekkor ismerkedett Harper Lee-vel (a később szintén híresé vált írónővel, a Ne bántsátok a feketerigót (1960) szerzőjével), akivel életre szóló barátságot kötött. 1933-ban anyjához költözött, a Capote nevet anyja második férje után vette fel.
Novellákkal robbant be a csodagyerekként az amerikai irodalomba, és mindössze huszonhárom éves volt, mikor első regénye, a magyarul is olvasható Más hangok, más szobák 1948-ban megjelent – olvashatjuk az Álom luxuskivitelben című novelláskötetének ajánlójában. Miért keltett már a kezdet kezdetén akkora – jogos – feltűnést? Nyilván a mesterségbeli tudás miatt is, amelyet bárki idősebb pályatárs megirigyelhetett volna. De meghökkentő sikerének titka elsősorban ott volt keresendő, hogy művészi renddé tisztult élményvilágában bámulatos biztonsággal ötvözte össze az amerikai irodalom egyik, Hawthorne-tól Melville-en és Mark Twainen át vezető hagyományát olyan elemekkel, olyan jegyekkel, melyek kizárólag csak rá voltak jellemzők: a világ konkrét valóságának a gyerek, illetve a gyereklelkű felnőtt álmaiban való átfogalmazást.
Tanulmányait New Yorkban és a connecticuti Greenwichben végezte, de már kisfiú korában csak az írás érdekelte. Kamaszkorától kezdve naplót vezetett, amelybe hétköznapi megfigyeléseit jegyezte be, és minden figyelmét az írástechnika csiszolgatásának szentelte. Tizenhét évesen hátat fordított az iskolának, és a New Yorker munkatársa lett. Novellái aztán sorra jelentek meg a különböző lapokban. 1945-ben a Mademoiselle című folyóiratban megjelent írása, a Miriam meghozta számára az első sikert, az O. Henry-díjat.
Első regénye 1948-ban jelent meg Más hangok, más szobák címmel. Viharos fogadtatásában része volt annak is, hogy meglehetős nyíltsággal szól a homoszexualitásról. Egyébként Capote maga sem titkolta, hogy a saját neméhez vonzódik. Hamarosan a társasági élet egyik kedvence lett a külsejében is kicsit extravagáns író, akinek csípős, ám nagyon is találó megjegyzései gyakran színesítették az olykor felszínes és unalmas partikat.
„Sose szelídítgessen vadócokat, Bell úr – tanácsolta neki Cily. – Itt vétette el a doki is. Vadócokat hozott haza mindig. Törött szárnyú héját egyszer. Máskor egy jól fejlett, sánta vadmacskát. Csakhogy az ilyen vadócokat nem láncolhatja a szívéhez: minél inkább megszereti őket, annál önállóbbak lesznek. Addig-addig, míg végül visszaszöknek az erdőbe. Vagy felröppennek egy fára. Onnan meg az égbe. Így fog járni Bell úr. Ha vadócokat szelídítget. Hogy a végén a kék égbe nézeget föl.” (Truman Capote: Álom luxuskivitelben)
1948-ban megismerkedett Jack Dunphy drámaíróval, aki – noha nős volt – élete egyik nagy szerelme lett, kapcsolatuk 35 éven át tartott. Együtt utaztak el Európába is, ahol Capote továbbra is őrült iramban dolgozott, novellákat írt, interjúkat készített, és ekkor kezdett színházaknak és a filmnek dolgozni. 1954-ben Virágos ház címmel musicalt írt, melyet a neves rendező, Peter Brook vitt színre. 1955-ben A múzsákat meghallgatják címmel jelent meg moszkvai útirajza, amely kedvező kritikákat kapott.
„Capote nemzedékem legtökéletesebb írója” – mondta Norman Mailer, miután 1958-ban megjelent a Breakfast at Tiffany’s című kisregénye (magyarul Álom luxuskivitelben), amely világsikerét nem utolsósorban a belőle készült Blake Edwards-filmnek és a főszereplő Audrey Hepburn elragadó játékának köszönhette. A briliáns kisregény egy ágrólszakadt író és egy rejtélyes fiatal nő kapcsolatának története. Cily Hebrentsch egyszer csak felbukkan New Yorkban hogy honnan jött, senki sem tudja , s pillanatok alatt meghódítja a város előkelő világát. Ragadnak rá a gazdag férfiak, akiket elbűvöl hóbortosságával, nyíltságával s leginkább talán a csábos, gátlástalan nő álcája mögött megbújó védtelen kislány szeretetéhségével…
„Az olyan ember, aki szabadságot élvez, annak minden kiváltságával együtt, szinte el sem tudja képzelni, mit jelent, ha megfosztják ettől a szabadságtól.” (Truman Capote: Hidegvérrel)
A hatvanas évek elejétől Capote-nak egyre gyakrabban voltak depressziós időszakai, melyeket töméntelen mennyiségű alkohollal és droggal próbált enyhíteni, és több ízben kórházba is került. Ebben a helyzetben átmeneti javulást hozott legismertebb művének, a Hidegvérrel című tényregénynek a megírása. A mű alapja egy kansasi bűneset volt, melyben két pitiáner bűnöző lemészárolt egy négytagú családot. Capote hat éven át dolgozott rajta, több ezer oldal nyomozati anyagot olvasott el, és engedélyt kapott arra is, hogy a két tettessel a börtönben beszélgetéseket folytasson. A könyv világsiker lett, Capote megteremtette a modern tényregény műfaját. A műfaji jelöléssel az író azt akarja az olvasók tudomására hozni, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak szigorú valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a művész-riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja. A műből film is készült Richard Brooks rendezésében.
„T.C. csak egy van. Soha nem létezett hozzám hasonló, és soha nem is lesz még egy olyan ember, mint én, ha eltávozom.” – Truman Capote egy interjúban, 1984. június (Gerald Clarke: Capote)
1975-ben az Esquire magazin részleteket közölt készülő regényéből, a Meghallgatott imákból, amelyben barátairól, ismerőseiről közölt többnyire alaptalan pletykákat. Barátai sorra elfordultak tőle, az ismert író, Gore Vidal be is perelte. Robert Moore rendező azonban rábízta a Meghívás egy gyilkos vacsorára című fergeteges bűnügyi vígjátékának egyik szerepét, amit az író el is fogadott. Utolsó munkája egy gyűjteményes kötet volt Mozart és a kaméleonok (1981) címmel. Az ezt követő időszakban egészségi állapota jelentősen romlott, 1984. augusztus 25-én meghalt. A vizsgálatok szerint májbaj, súlyos visszérgyulladás és kábítószer-mérgezés vezetett halálához. Végrendeletében 100 ezer dolláros irodalomkritikusi díjat alapított, melyet négyévente ítélnek oda.
Életének tragédiáját és a Hidegvérrel születésének körülményeit két filmben is feldolgozták. A Capote címűben (2005) az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Philipp Seymour Hoffman játszotta az írót, játékát Oscar-díjjal jutalmazták. A hírhedt (2006) című filmben pedig Toby Jones játszotta Capotet. 2004-ben előkerült egy addig publikálatlan művének kézirata, amely magyarul Nyári átkelés címmel jelent meg. A 2007-ben megjelent Ebéd Trumannal interjúkötet, Lawrence Grobel amerikai újságíró munkája, az íróval 1982 és 1984 között folytatott beszélgetéseket tartalmaz.
Fotók: redlist.com, babelio.com, Wikipédia
