Példátlan szakmai ellentétek, összefogások, kérdések és visszautasítások sorozata zajlik a magyar színházi életben. Az Új Színház igazgatóváltása magukat a színészeket is megosztja. Gáspár Sándor, az Új Színház színésze, és az újonnan kinevezett igazgató, Dörner György személyes barátja is nyilatkozott.
Tarlós István főpolgármester a szakmai bizottság többségi javaslatával szemben nem a teátrumot 13 éve igazgató Márta Istvánt, hanem Dörner György színészt nevezte ki az Új Színház igazgatójává. „Megdöbbentem, a miértet nem tudom” – fogalmazott Márta István, akit a főpolgármesteri hivatalból senki nem értesített az eredményről.
Dörner György pályázatával a színházi szakma elégedetlen volt, amit a főpolgármester tudomására is hozott, a szokásokkal ellentétben nem csatolt támogató szándéknyilatkozatokat, mint meghallgatásán kiderült, senkivel nem egyeztetett a pályázatában felsoroltak közül, mert senkit nem akart „kompromittálni”, tárgyalni velük csak az eredmény kihirdetése után kezdett.
„Magyar drámákat akarunk játszani, magyar drámákat szeretnénk íratni” – foglalta össze Csurka István Dörner Györggyel közös célkitűzéseiket. Mint ismeretes, Csurkát nevezték ki Dörner György helyettesének, mint a fogalmazott, természetesen a saját műveit is szeretné műsorra tűzni, amelyeket egy kivétellel egyetlen színházban sem játszanak.
A Színház.hu interjúsorozatot készít az Új Színház színészeivel, arról beszélget, hogy vélekednek az elmúlt időszak történéseiről. Gáspár Sándor is nyilatkozott.
Dörner Györggyel egyetemi osztálytársak voltatok, azóta is játszotok együtt. Tudtál arról, hogy pályázik az Új Színházra?
Gáspár Sándor: Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de nem tudtam, hogy Dörner György milyen ambíciókat táplál az Új Színházat illetően. Sőt, azt gondoltam, hogy a pécsi pályázat után nem nagyon jut eszébe igazgatni.
Elolvastad a pályázatát?
Igen, amint felkerült az internetre.
Hogy látod a történteket?
Úgy fogok beszélni, ahogy az érzéseim diktálják. Az, hogy az Új Színházra beadott pályázatot Dörner György, csak úgy történhetett meg, hogy előtte Eperjes Károllyal egyeztetett. Nem kell különösebb IQ ahhoz, hogy ezt az ember átlássa. Fájdalom, hogy Eperjes Károly, aki győri levitézlését nem tudta elviselni, úgy érezte, hogy kapóra jöhet egy ilyen pályázati helyzet és Dörner György igazgatói ambícióit újra táplálva revansot vehet. Ez azért is szomorú, mert azt gondolták, hogy ki lehet engem kerülni, hiszen jól feltételezték rólam, hogy ilyen gagyiban, mint a pályázatban leírtak, nem veszek részt.
(Május végén Eperjes Károly, az Új Színház művésze és a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója indult a Győri Nemzeti Színház igazgatói székéért. Pályázatát Oberfrank Péterrel, a veszprémi színház igazgatójának testvérével együtt adta be. A győri közgyűlés egyhangúlag a másik pályázót, a színházat addig megbízott igazgatóként vezető Forgács Pétert választotta, akinek megbízatása július 1-jétől kezdve közel öt évre szól. Eperjes estében a megbízott szakmai bírálóbizottság, melynek tagja volt Szikora János az Új Színház művészeti vezetője, 7:1 arányban támogatta Forgács megválasztását. – A szerk.)
Miért tartod gagyinak azt, ami megfogalmazódott a pályázatban?
A dolgozat ideológiai, politikai vetületeit most tegyük félre. Ezekről nálam sokkal avatottabban, mélyebben, sokszínűbben tudnak beszélni. Azért tartom gagyinak, mert szakmailag teljességgel hiteltelen. Dörner György felkészületlensége nyilvánvalóvá válik belőle. Az, hogy mégis pályázott csak annak tudható be, hogy politikai támogatást szerzett számára Eperjes, a szándékok pedig idővel önmagukat kezdték el gerjeszteni. Ami elkeserítő számomra az az, hogy Eperjes Károly azt is elfelejtette, többek között, hogy a közösen alapított Kelemen László Színkörünket egyedül Márta István volt hajlandó befogadni 13 évvel ezelőtt Budapesten, és most a saját fészkébe pottyantott egy hatalmasat, most pucolhatjuk magunkról a fekáliát. Ezért felelősséget kell vállalnia.
Milyen módon?
Nem csak előttünk kell felelősséget vállalnia, hanem a jóérzésű, gondolkodó jobbközép polgárok előtt is. Mindazok előtt szégyenkeznie kell, akik a munkásságunkkal szeretnének értelmes párbeszédet kialakítani a nézőkkel és nem kívánnak az árkok közt történő kődobálás miatt folyamatosan behúzott nyakkal közlekedni. Eperjes olyasmit tett, ami majdnem megbocsáthatatlan. Ezt annak ellenére mondom, hogy talán a legtöbbet vele dolgoztam a pályám során.
Miért fogalmazol úgy, hogy “majdnem”?
Azt gondolom, hogy a hibát helyre lehet tenni bocsánatkéréssel. Helyre kell tenni, annál is inkább, mert Eperjest Magyarországon a katolikusok karizmatikusává választották. Ez egy óriási erkölcsi elismerés, egy rang. Ilyen titulussal az ember nem engedheti meg magának, hogy bepiszkolódjon. Nagyon szeretném, ha nyilvánosan bocsánatot kérne, kisszerű, pitiáner, egyéni akciójáért, amiből ez az őrületes kavarodás származik, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
Dörner Györggyel is közel álltatok egymáshoz…
Dörner György a barátom volt, és reményeim szerint leendő barátom. Néhány szakmai és egyéb társadalmi akciójával soha nem azonosultam, de alapvetően szimpatikus embernek tartottam. Számomra csalódás, hogy fedezet nélkül képes egy ilyen felelősségteljes intézményre pályázni. A fedezet hiányát nyilván ő is érezte, ezért blöffölt, hazudott, takarózott olyan jelentős magyar és külföldi alkotók nevével, hogy ezáltal, megtévesztve a főpolgármestert megkaphassa a színházvezetői hatalmat. Ez a cselekedet nem rá vall. Hiszem, hogy ezt az ügyet el lehet intézni erkölcsösen és férfiasan. Bocsánatot kell kérnie azoktól a művészektől, akiknek a nevével visszaélt, akik később elhatárolódtak tőle, elutasították a gondolatait és azt, amit kínált a pályázatában. Azt is fontosnak tartom, hogy kérjen bocsánatot Tarlós Istvántól, amiért becsapta Budapest első emberét, akinek felelősségteljes döntését kijátszotta és hozzáteszem, vigye magával a kinevezési mandátumát, majd adja vissza. Nem tudom elképzelni, hogy különben újra hiteles emberré váljon.
Amióta megtörtént a kinevezés, azóta Eperjes Károllyal a 333. Striptease-ben és Dörner Györggyel a Stílusgyakorlatban játszottál együtt. Beszéltetek a történtekről, elmondtad nekik a véleményed?
Eperjes Károlynak egy színészgyűlésen fejtettem ki először a véleményemet, még a döntés előtt. A döntés után nagyon tömören, négyszemközt ezt megismételtem. Dörner Györggyel hiába játszottuk a Stílusgyakorlatot, úgy tett, mintha semmi sem történt volna. A felújítópróba és az előadás közt leült valahova, míg én Bán János barátommal készültem az estére. Méltatlannak tartanám, ha én kezdeném el kérdezgetni: mégis, hogy gondoltad ezt. Remélem nem vállalja el az igazgatást, mert képtelenség becstelen eszközökkel vezetni. Ha mégis igazgató lesz, akkor február elsején berendelhet az irodájába, ebben az esetben kénytelenek leszünk beszélni egymással.
Ha ez megtörténik, akkor sem maradsz?
Az én szerződésem július 30.-áig szól. Utána nem szándékozom Dörner György színházában játszani, mert gyengének, komolytalannak és felkészületlennek találom az ő színházról alkotott elképzeléseit. Szomorú, hogy a hatalom érdekében ő most mindenre képes. Nemrég egy Krúdy könyv került a kezembe. Elolvastam, ahogy Szindbád Majmunkának arról mesél, tulajdonképpen mi is a férfi dolga, milyen, amikor a nőt szereti, mindenét issza és milyen az, amikor a férfit ez már nem érdekli és elkezd politizálni. Én azon férfiak közé tartozom, akik még a női rezdülésekre kíváncsiak.
Elképzelhetőnek tartod, hogy Dörner György és Eperjes Károly megteszik az említett gesztusokat?
Ha nem teszik meg, akkor piszkosak maradnak, én pedig nem tudok újra közeledni hozzájuk.
Miért vállaltad, hogy nyíltan beszélsz minderről?
Ha az ember ennyi évet együtt tölt színházban, filmben, öltözőben, tájbuszon emberekkel, nem létezik, hogy szó nélkül hagyja, ha arról, ami valaha érvényes volt megfeledkeznek, ha gátlástalanul átlépnek morális határokat.
Mennyire befolyásolnak a munkában az elmúlt időszak élményei?
Most a Don Carlost próbáljuk. Akármennyire is nehéz helyzetben létezünk, és akármennyire is támad zavar a lelkekben, vagy csak a koncentrációban, mindenünkkel azon vagyunk, hogy november végén egy jó előadást mutassunk be. A Don Carlos a világ egyik legnagyszerűbb színműve, tele szerelmi féltéssel, hatalmi mámorral, cselszövésekkel, árulásokkal. Azt gondolom, hogy Schiller naprakész…
Tóth Berta/ Színház.hu
