„Olyan, mint idő, ahogyan az ember elképzeli, nem is létezik.” Michel Houellebecq esszéje, vagy ahogy ő nevezi, ,,az első regénye” eredeti portrét nyújt a gótikus horror amerikai mesteréről, Howard Phillips Lovecraftról.
A Magvető Kiadó által gondozott H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel nemcsak különös műveibe, de nem kevésbé különös életébe is bepillantást enged.
Howard Phillips Lovecraft (1890-1937), akit ma a weird fiction, a fantasy és a sci-fi előfutárának tekintenek, a maga korában szinte teljesen ismeretlen volt, és szegénységben élt. Bár érdekelte a tudomány, élete végéig tartó rossz egészségi – mentális és fizikai egyaránt – állapota megakadályozta abban, hogy egyetemre járjon. Szellemíróként és újraíróként kereste kenyerét, és élete nagy részét elzártságban és szegénységben töltötte. Írói hírneve halála után vált igazán ismertté.
Bár úgy tűnik, volt némi társasági élete, egy helyi fiatal férfiak klubjának összejöveteleire járt, Lovecraft korai felnőttkorában visszahúzódó „éjszakai” vagy „bagoly” életmódot folytatott, nem foglalkozott romantikus kalandok hajszolásával.
1913-ban egy meseújság levelezőoldalán folytatott hosszan tartó vita során felkérték, hogy vegyen részt egy amatőr újságíró egyesületben. Felbátorodva terjeszteni kezdte történeteit; 31 éves volt, amikor először publikált egy szakmai magazinban. Lovecraft házasságot kötött egy idősebb nővel, akivel egy egyesületi konferencián ismerkedett meg. 34 éves korára rendszeres munkatársa lett az újonnan alapított Weird Tales magazinnak; azonban visszautasította a felkínált állandó szerkesztőségi munkát. New Yorkban töltött ideje megviselte mentális állapotát és anyagi helyzetét.
Lovecraft mestere volt a költői nyelvnek, és szokatlanul magas irodalmi színvonalat ért el sajátos fiktív műfajában.
Novelláinak nagy része a Weird Tales magazinban jelent meg 1923-tól. A Cthulhu Mythos mesesorozata hétköznapi új-angliaiak találkozásait írja le szörnyű, földönkívüli eredetű lényekkel. Ezekben a novellákban Lovecraft feltűnően nagy tudása New England földrajzáról és kultúrájáról egy kidolgozott eredeti mitológiával keveredik. Más novellái is hasonlóan félelmetes jelenségekkel foglalkoznak, amelyekben a horror és a morbid fantázia váratlan valóságosságot nyer.
Lovecraft 1926-ban New Yorkból visszaköltözött Providence-be, és a következő kilenc hónapban megírta leghíresebb meséit, köztük a Cthulhu-mítoszt (The Call of Cthulhu). Mivel soha nem tudta fenntartani magát a szerzőként és szerkesztőként szerzett bevételeiből, Lovecraft úgy látta, hogy ebben az utóbbi időszakban mind inkább elkerülte a siker, bevételi forrásai csökkentek, részben azért, mert hiányzott belőle az önbizalom és a lendület, hogy reklámozza magát. Utolsó éveiben egyre szűkösebb körülmények között élt; a rákbetegség miatt megviselten, 46 évesen hunyt el.
A modern világkép alkotóelemei – mint például az univerzum embertelenségét megmutató tudomány, a holt anyag, a végtelen világűr, a darwini evolúció – Lovecraftnál a kozmikus horror építőköveivé válnak. Ahelyett, hogy a szerző az emberi értékek megóvására intene, olvasóit az anyagelvű világszemlélet által kiüresített világ rémségével szembesíti. Az ő világa a humanizmuson túli világ: a rettenet mindent elnyelő feketesége.
Houellebecqet kamaszkorától kezdve lenyűgözte az amerikai író által megalkotott nyelv és mitológia, valamint modernitás- és életellenessége. Könyvében bemutatja Lovecraft rövid életű házasságát, New York-i hónapjait, és azt is, hogyan táplálta rasszizmusa a nagy Chtulhu alakját és a ,,nagy szövegek”-ként kanonizálódott történeteket.
Az eredetileg 1991-ben megjelent művet 2005-ben Stephen King előszavával adták ki újra.
A címre kattintva beleolvashat a könyvbe.
Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel
(részlet a könyvből)
Valószínűleg csak az tudja igazán értékelni Lovecraftot, aki sokat szenvedett…”
(Jacques Bergier)
Az élet fájdalmas és kiábrándító. Következésképpen semmi értelme újabb és újabb realista regényeket írni. Ha a valóságról van szó, általában tudjuk, hogy állunk vele; és nem igazán van kedvünk még többet megtudni róla. Az emberiség, úgy, ahogy van, csak mérsékelt érdeklődést tud kiváltani belőlünk. Az a sok csodálatosan kifinomult „feljegyzés”, azok a „szituációk”, azok az anekdoták… A könyv végére érve csak megerősítik bennünk azt az enyhe undort, amely az „igazi élet” bármely napjának köszönhetően már bőséges táplálékhoz jutott.
És most hallgassuk magát Howard Phillips Lovecraftot: „Oly cudarul untat az emberiség és a világ, hogy semmi sem tud érdekelni, hacsak nincs benne minden oldalon egy gyilkosság, vagy leírhatatlan és megmagyarázhatatlan borzalmak nem lesnek le rám a túlnani mindenségekből.”*
Howard Phillips Lovecraft (1890–1937). Egy pompás ellenszerre van szükségünk a realizmus minden formájával szemben. Aki szeret élni, nem szokott olvasni. És egyébként moziba járni sem. Bármi is gondoljunk erről, valójában azoknak van bejárásuk a művészet világába, akiknek egy kicsit elegük van az életből.
Lovecraftnak nem csak „kicsit volt elege” belőle. 1908-ban, tizennyolc éves korában egy utólag „idegösszeomlásként” azonosítható állapotba kerül, és körülbelül tíz évre mély letargiába süllyed. Abban az életkorban, amikor a hajdani osztálytársai türelmetlenül hátat fordítanak a gyerekkornak, és mint valami csodálatos, soha nem látott kalandba vetik bele magukat az életbe, ő bezárkózik a lakásba, csak az anyjával áll szóba, álló nap nem hajlandó kikelni az ágyból, éjszakánként pedig hálóköntösben kószál.
Egyébként írni sem ír.
Hát akkor mit csinál? Talán olvasgat egy kicsit. Ám még ezt sem tudjuk biztosan. Még az életrajzírói is kénytelenek bevallani, hogy ők sem tudnak erről sokat; minden jel arra utal, hogy Lovecraft, tizennyolc és huszonhárom éves kora között legalábbis, abszolút semmit sem csinál.
* Galamb Zoltán fordítása.
Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft: Szemben a világgal, szemben az élettel. (H. P. Lovecraft: Contre le monde, contre la vie); Stephen King előszavával; Fordította: Tótfalusi Ágnes – Galamb Zoltán; Magvető Kiadó; 2024
