Idén 115 éve, 1904. április 13-án vesztette életét Port Arthur közelében egy orosz hadihajón Vaszilij Vasziljevics Verescsagin orosz festő, hazájának első festője, aki nemzetközi hírre tett szert.
Vaszilij Vasziljevics Verescsagin (oroszul Василий Василиевич Верещагин) 1842. október 26-án született Cserepovecen, Moszkvától 300 kilométernyire északra egy földbirtokos nemesi családban. A hagyományokhoz hűen katonai vagy diplomáciai pályára szánták, és elvégezte a tengerészeti iskolát. Ám nem tudott úrrá lenni a művészetek iránti vonzalmán, és beiratkozott a pétervári művészeti akadémiára is. Itt azonban csak a későklasszicista elvek alapján tanítottak, ami nem elégítette ki az ifjút. Bár Odüsszeusz lemészárolja Penelopé kérőit című vásznával érmet nyert, a képetszéttépte és megfogadta: többé nem fest ilyen „zagyvaságot”. 1864-ben Párizsba költözött, ahol a Szépművészeti Főiskolán a híres Jean Leon Gérome irányítása alatt képezte magát. Igazán itt sem érezte jól magát, mert nagy mennyiségben kellett az antik mesterek képeit másolnia, úgymond tanulási célzattal.
Új témákat keresve a Kaukázusba ment, ettől kezdve szinte egész életében utazott és az így szerzett élményeket vetette vászonra. 1867-ben felcsapott önkéntesnek az orosz hadseregbe, katonai akciókban vett részt Turkesztánban, a Krímben és a Kaukázusban. A buharai emír elleni háborúban, Szamarkand védelménél kitüntette magát, megkapta a legmagasabb orosz katonai kitüntetést is. A harctereken papírra vetett vázlatai alapján készítette 1871-74-ben „Turkesztáni sorozatát”, amely meghozta számára a hírnevet és azelismerést. A sorozat egyik leghíresebb képe A trófeák bemutatása, amelyen iszlám harcosok teszik közszemlére orosz katonák levágott fejeit. Számos képét ő maga semmisítette meg, miután parancsnokai a hazafiság hiányával vádolták egy élethűen ábrázolt, halálosan sérült orosz katonát bemutató képe miatt.
A háború barbársága és a számtalan halott mélységesen megrendítette a művészt, aki 1871-ben A háború apoteózisa című képén mutatta be a katasztrofális következményeket. A festményen egy sivatagban koponyákból rakott piramis látható, a háttérben egy leégett város romjaival, a kép szélére a művész dedikációt írt: „Minden hódítónak, aki élt, él vagy aki jön majd”. A művet később pacifista mozgalmak használták programjuk népszerűsítésére.
Képei nagy sikert arattak Szentpétervárott és Londonban rendezett kiállításain. Indiai látogatása után Párizsban telepedett le, de indiai sorozatát (Tadzs Mahal) megszakította, s a bolgár-török háború kitörésekor a Balkánra utazott. Szokásához hűen ezúttal is gyakran tartózkodott a frontvonalban, egyszer súlyosan meg is sebesült. Verescsagin gyűlölte és soha nem tudta megszokni a halál látványát, akár orosz, akár török volt az áldozat, balkáni sorozata ezért nem csillogó parádénak ábrázolja a háborút, döbbenetes erővel leplezi le annak kegyetlenségét. .
Legismertebb darabja A Sipka-szorosban minden csendes című triptichonja, a képet 1883-ban Budapesten is kiállította. A sorozatban képes volt arra is, hogy sejtesse az orosz főtisztek alkalmatlanságát és közönyét alárendeltjeik iránt. A képek miatt természetesen ismét összeütközésbe került a katonai és politikai vezetéssel, II. Sándor cár azt mondta róla: „Verescsagin vagy aljas söpredék, vagy őrült”. Oroszországból távoznia kellett, külföldön voltak sikeres kiállításai. A hadsereg persze mindenütt ugyanúgy reagált, Európában és Amerikában is tilos volt katonáknak és katonai főiskolásoknak a tárlat megtekintése.
„Verescsagin alkotásai csakhamar ismertté lettek egész Európában. Tisztelet, rajongás és dicsőség várta a művészt mindenütt. Csak épen Oroszország fordult el tőle. Saját honfitársai rágalmazták és gúnyolták. Szemére lobbantották, hogy szerfölött kevés orosz tárgyú képet fest s ráadásul nem hitték el, hogy az aránylag rövid idő alatt készült képek egész halmaza az ő ecsetje alól került ki. Szent-Pétervár művészei megvédelmezték, de Moszkvában gyűlölettől sugárzott minden szem, ha Verescsagin művészete került szóba.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 51. évf. 17. sz. (1904. április 24.)
Ismét beutazta Indiát, épületeket festett, portrékat és életképeket készített, járt a Közel-Keleten, ezután hagyományosnak jóakarattal sem nevezhető bibliai tárgyú képeket festett. Ezeket a katolikus egyház cenzúrázta és hazájában is indexre kerültek.
1885-93 között az Egyesült Államokban és Japánban tett utazásokat, bejárta a spanyol-amerikai háború színhelyeit. 1888-ban hazatért, Moszkva mellett telepedett le és az 1812-es napóleoni háború eseményeit festette (A borogyinói csata után, A szmolenszki országúton, Visszavonulás, Menekülés). 1901-1903 között a spanyol-amerikai háború színtereit járta be, elutazott a Fülöp-szigetekre, majd Japánba, de készülő japán sorozatát az orosz-japán háború kitörése miatt félbehagyta. A béke híve hősi halált halt: a Petropavlovszk csatahajón, Makarov admirális zászlóshajóján vesztette életét, amikor az Port Arthurnál aknára futott és elsüllyedt.
