„Ezért a látomásért járok ide vissza, / egy kérdésért, mely már világ nélkül való, / gép csinálta rajz a járdákon a való.“ Ezen a héten a 24 éve elhunyt Bohumil Hrabal versét ajánljuk.
„Senki más nem fejezi ki úgy Prágát, mint Bohumil Hrabal. Csak ő képes a barokk képzeletet a kisember humorával ötvözni” – írta Milan Kundera, és mindez bizony a Sörgyári capriccio és a Szigorúan ellenőrzött vonatok szerzőjének kevésbé ismert műveire, a költeményeire is igaz.
A Tiszatáj Irodalmi Folyóirat 2006. májusi számában Tőzsér Árpád fordításában megjelenő Hrabal-versekre is jellemző a kifejező, rendkívül vizuális, szuggesztív, naplószerű stílus.
A főleg prózaíróként ismert Bohumil Hrabal (1914–1997) az 1937-es indulásától az ötvenes évek elejéig verseket ír, s addig több verskötete megjelenik. (A későbbi versei többnyire a korábbiak átdolgozása.) Költőként Hrabal a cseh kései szürrealisták „42-es” csoportjához és az ún. „totális realizmus” iskolájához tartozott. Az itt következő szonett-ciklus nyomtatásban először az 1987- es Básněnení (szójáték: a jelentése tkp. „költés”, de erősen érezni benne az „álmodás”, „álmodozás” jelentéseket is) c. szamizdat kiadású kötetben jelent meg, s poétikája, textúrája alapján a keltét a korai szürrealista-totális realista versek utánra kell tennünk – fogalmazott a Tiszatájban Tőzsér Árpád.
Bohumil Hrabal cseh író 1914. március 28-án született Brno-ban és 1997. február 3-án hunyt el Prágában.
BOHUMIL HRABAL: 20 ÓRA 30 PERC
(20 hod. a 30 min.)
A szájon patentzár, jóféle giccs, szeszély,
a kis város arcát falak s árnyak fedik,
írógépem, lelkem, énem megéled itt,
de szerelmi vágyam önmagával beszél,
arról, hogy ki vagyok, nem oly vendég vajon,
ki széttépi portréját, kulcsát lenyeli,
s fut, a lelke keserű kacajjal teli,
mögötte híd recseg, s a város csupa rom.
Ezért a látomásért járok ide vissza,
egy kérdésért, mely már világ nélkül való,
gép csinálta rajz a járdákon a való.
Pestis-emlékmű?, rég hinta forog azon!
Ne csodálkozzék, hölgyem, ha elutazom –
A diliház, tudom, mért van itt tárva-nyitva
(fordító: Tőzsér Árpád)
