„Annyi dolog vár; fogytán türelmem, / hogy őket hallgassam. / Bólintok épp csak: féluton járok, / delelő magasban.” Ezen a héten a 99 éve született Csanádi Imre gyönyörű versét ajánljuk.
Csanádi Imrét emlegetve elsősorban a gyermekversek jutnak eszünkbe, hiszen azokon nőttünk fel, azonban Csanádi mélyebb, átfogóbb és rétegeltebb költészettel is bírt.
„Akadályokkal zsúfoltabb pálya aligha akad újabb irodalmunk történetében Csanádi Imréénél: több éves katonáskodás után, mikor osztályos- és nemzedéktársai előtt az eddig zárt kapukat kinyitotta a felszabadulás, rá hosszú hadifogság várt. Igaz, mindennek hasznát látta költészete, ez a hatalmas élmény- s valóságanyagot sodró líra” – olvashatjuk a Magvető által kiadott összegyűjtött verseit tartalmazó kötet ajánlójában. S valóban, Csanádi Erdei vadak, égi madarak című verse is ezt a hangulatot, élményt nyújtja: egyszerre nyit felém és zárja be a kitárt ajtókat: „Nézhessen tisztán, meg ne piruljon / miattam utódom, / s melyből vétettem, nevemre a köznép / el ne komorodjon.”
Csanádi Imre 1920. január 10-én született Zámolyon és 1991. február 23-án hunyt el Budapesten.
CSANÁDI IMRE: ERDEI VADAK, ÉGI MADARAK
Múlottam immár harmincöt éves,
harminchat maholnap.
Lentről a völgyből megsokasodtan
emlékek csaholnak.
Annyi dolog vár; fogytán türelmem,
hogy őket hallgassam.
Bólintok épp csak: féluton járok,
delelő magasban.
Féluton járok? delelő magasban?
kupacra ha tellett
amaz oromból, hajdanta mellyel
a Becsvágy hízelgett.
Nem pénz, nem rendjel, nem is hír vont engem,
s ha hír, nem akármi,
de hogy érclábon tudjak a zajló
időben megállni.
Ledönt? megállok? mi gondom többé!
hanem szégyent, szennyet
– bírjam erővel – rozsdáját akár
izzó vas, levedlek.
Nézhessen tisztán, meg ne piruljon
miattam utódom,
s melyből vétettem, nevemre a köznép
el ne komorodjon.
Erdei vadak, égi madarak –
eleim reátok
hagytak minden mást, tisztesség-adást,
siratást, sír-árkot.
Erdei vadak, égi madarak –
acélból, betonból
csillagokig csap, kizúg hatalmas
fényben az atomkor.
Erdei vadak, égi madarak –
eszmék, izotópok
örvénylésében meghalljam mégis
mint búgtok, sikongtok.
Erdei vadak, égi madarak –
érjetek oly készen:
szólít halálom: nyugodtnak találjon,
eldőlni ne késsem.
