„viszem a bankot / viszem a pálmát / elviszem minden igaz / magyar ember álmát” Reneszánszát éli-e napjainkban a közéleti költészet Magyarországon? Ezen a héten Erdős Virág nagyszerű versét ajánljuk.
Mindig könnyű választanom kedvenc költőim versei közül, már csak azért is, mert talán jobban odafigyelek rájuk, jobban ismerem őket. Azonban amikor kortárs költőről van szó, minden esetben nehéz helyzetbe kerülök. A vers szerencsére általában magáért beszél.
A vers, amelynek saját útja van, mindenki ismeri és dúdolja – időnként. Mondóka és mégsem, dal és mégsem. Erdős Virág zseniális közéleti verse jóval többről szól számomra, mint azt első olvasatra (vagy hallásra) gondolnám.
Erdős Virág, a kortárs líra egyik meghatározó alakjának Ezt is elviszem magammal című versét Kollár-Klemencz László (a Kistehén zenekar frontembere) zenéjéhez írta. Az “ezt is elviszem magammal” refrén a zenész szellemi tulajdona.
ERDŐS VIRÁG: „EZT IS ELVISZEM MAGAMMAL”
viszem a régen
kihízott nacim
viszem a keletnémet
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi exem
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret
apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is
viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ
