„Csak a Semmi van a világban, mert Van a Nincsből nem lehet. / A logikám nem logikátlan és mégis itt ülök veled.” Ezen a héten a 13 éve elhunyt Faludy György versét ajánljuk.
„Önművelés, utazás, szerelem – ezek Faludy számára éppolyan fontos értékek voltak, mint Kölcseynek a Hass, alkoss, gyarapíts sor” – vélekedik Blénesi Éva irodalmár, aki 2011-ben megjelent Olvass, Bolyongj, szeress! A humanista Faludy önteremtése és világteremtése c. kötetében olyan kérdéseket – Hány arca van Faludynak? Hány énje? Egyáltalán mi az, hogy „én” vagy költő-én? Hogyan alkotja meg önmagát Faludy? Hol bolyong? Mit olvas? Kiket, hogyan szeret? Mitől van sodrása, ereje, színe, íze, zamata a Faludy-szövegeknek? Mi a titka páratlan népszerűségének? Az ízlésdiktátoroknak volna-e igazuk, hogy fanyalognak művei olvastán, vagy talán megszámlálhatatlan rajongója egyikének se lenne ízlése? Mire tanít a Mester? – is feltesz, amelyekre leginkább a versek olvasásával tudunk magunknak válaszokat adni: „Idő és tér, meg a mindenség nem hallgat földi rációra / s a világ inkább egy nagy eszme, mint nyilvántartott ingaóra.”
Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten és 2006. szeptember 1. (Budapest)1910. szeptember 22. (Budapest) – 2006. szeptember 1-jén hunyt el Budapesten.
FALUDY GYÖRGY: CSAK A SEMMI
Csak a Semmi van a világban, mert Van a Nincsből nem lehet.
A logikám nem logikátlan és mégis itt ülök veled.
Az atomról azt bizonygatták, hogy nem osztható s nem hasad.
Most felboncolták és rájöttek, hogy főanyaga nem anyag.
A Földet is laposnak nézték, spermának a Tejút ködét;
az Úr zsámolya voltunk egykor; ma nincs Teremtő s nincs közép.
Ne hidd el azt s ne hidd el ezt sem, mivel csak annyit tudni, hogy
az érthető bizonytalan, de az érthetetlen bizonyos.
A bolondok azt hirdetik még, hogy minden titkot felfedeznek.
Köszönetet hadd mondjunk inkább Einstein Albertnek s Heisenbergnek.
Idő és tér, meg a mindenség nem hallgat földi rációra
s a világ inkább egy nagy eszme, mint nyilvántartott ingaóra.
Ettől remélem, hogy tán mégis vezet egy járhatatlan út
oda, hol matematikáját meditálja az Abszolút.
(Hopatcong Lake, 1979)
