Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Faludy György: Hangosan mondd e versemet című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Faludy György: Hangosan mondd e versemet

Szerző: / 2019. szeptember 16. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„A vízióra cseppjeit hallom, de még nem hallgatom. / A futó időt kergetik gyémántból csiszolt sarkakon.” Ezen a héten a 109 éve született Faludy György gyönyörű versét ajánljuk.

Faludy György életműve a magyar líra 20. századi megújulásának előfutára volt, és az egyetlen költő, akinek versei – Villon-átköltései – több mint félszáz kiadásban jelentek meg még életében. Az író Faludy visszaemlékezéseiben a 20. század kordokumentumát adta megkerülhetetlen, felemelő, veretes csillogású remekmű formájában. Nem véletlenül az angol olvasók előbb ismerhették meg, mint a magyarok, 1967-ben Faludy György is Kanadában telepedett le, és halálának évében, 2006-ban teret neveztek el róla Torontóban.

A magyar nyelv és a magyar nemzet iránti rajongásához életfedezettel szolgált, értékválasztása, magatartása, ítéletalkotása egyenes vonalú volt bár a sors sokfelé sodorta. A nemzetet szolgálta akkor is, amikor az eltiport 1956-os forradalom után azok közé tartozott, akik a leghangosabb és a legmegfélemlíthetetlenebb szószólói maradtak a magyar ügynek.

Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten és 2006. szeptember 1-jén hunyt el Budapesten.

 

FALUDY GYÖRGY: HANGOSAN MONDD E VERSEMET

A Déli Szél elhord minden hegyet. Ha a föld sík lesz:
Isten szolgája vedret fog s leönti tengervízzel.
Fiatal vagyok még nagyon. Borzongok, de nem félek.
Hány ember él e földön még, míg nem lesz földi élet?

A kék lovak sörényében apró ezüstpénzt vernek
a démonok. Tavasz van. Zöld tömjént fújnak a kertek.
A szép hárfáslány arcomat lazac ajkához húzza.
Hol járt a lelkem, mielőtt beleszorult a húsba?

Azt mondom Tang kormányzónak: lassan, uram, a testtel:
a borivás nem mesterség s lángésznek nem kell mester.
Finom színekkel dolgozom; a holtak ingét festem;
s ami kevés borom terem, azt nem magamba töltöm,
de szétosztom e földön.

A vízióra cseppjeit hallom, de még nem hallgatom.
A futó időt kergetik gyémántból csiszolt sarkakon.
Húsz éves és pimasz vagyok. Nem értem, hogy csak romfalak
s lyukak vannak. És lázadok, mert pusztulnak a városok
s a lányok összeomlanak.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek