„A Nagyalföld sivatag lesz, / porfelhő, szikkadt, piszkosszürke. / Csak az Úr hangja segíthetne, / de Isten sosem fú a kürtbe.” Ezen a héten a 108 éve született Faludy György gyönyörű versét ajánljuk.
Faludy György életműve a magyar líra 20. századi megújulásának előfutára volt, és az egyetlen költő, akinek versei – Villon-átköltései – több mint félszáz kiadásban jelentek meg még életében. Az író Faludy visszaemlékezéseiben a 20. század kordokumentumát adta megkerülhetetlen, felemelő, veretes csillogású remekmű formájában. Nem véletlenül az angol olvasók előbb ismerhették meg, mint a magyarok, 1967-ben Faludy György is Kanadában telepedett le, és halálának évében, 2006-ban teret neveztek el róla Torontóban.
A magyar nyelv és a magyar nemzet iránti rajongásához életfedezettel szolgált, értékválasztása, magatartása, ítéletalkotása egyenes vonalú volt bár a sors sokfelé sodorta. A nemzetet szolgálta akkor is, amikor az eltiport 1956-os forradalom után azok közé tartozott, akik a leghangosabb és a legmegfélemlíthetetlenebb szószólói maradtak a magyar ügynek.
Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten és 2006. szeptember 1-jén hunyt el Budapesten.
FALUDY GYÖRGY: JÖVENDŐ NAPOK
A történelmet nem tudni előre.
A leányok a múltnál sokkal szebbek,
a fiúk sportolók, vidámak,
és egyre műveletlenebbek.
Hét nemzet gyárt atombombákat,
mint régen gépfegyvert meg ágyút.
Ha kérdezed megvígasztalnak:
Azért gyártjuk, hogy ne használjuk.
Egymilliárdnál jóval többek
a kínaiak. Mi nem törődünk
velük. Dolgoznak s hallgatnak.
Mi lesz, ha egyszer kérnek tőlünk?
A sarki tenger roppant jégtáblája
kiolvad a jegesmedvék alatt.
Elég-e a növekvő tenger ellen
imákból szőni védfalat?
A Nagyalföld sivatag lesz,
porfelhő, szikkadt, piszkosszürke.
Csak az Úr hangja segíthetne,
de Isten sosem fú a kürtbe.
