„Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, / A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, / Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik / Mezei szagokkal a tavaszi szél.” Ezen a héten, húsvéthétfőn a költészet napja alkalmából a 116 éve született József Attila tavaszi versét ajánljuk.
1964-től minden évben április 11-én, József Attila (1905-1937) születésnapján ünneplik Magyarországon a költészet napját. Ugyanezen a napon született 1900-ban a magyar irodalom egy másik kiemelkedő alakja, Márai Sándor (1900-1989) is. A magyar költészet mindig erőteljes hangsúllyal bírt, mind közéleti szerepvállalása, mind érzelmi megjelenítése miatt, költészetünk nemcsak egyéni és szabadságszerető, de színes és jellegzetes vonásokkal bíró is.
1924-ben József Attila ellen támadást indítottak, a költő talán éppen ezért bizonyítani vágyott. bizonyítani, hogy helye van a magyar lírában. A zseni lényegéhez tartozott, hogy társtalannak érezte magát. Ez a társtalanság szinte fojtogatta József Attilát, a Tavasz van! Gyönyörű! című „egyszerű” tavaszköszöntő versben megbújik a magány, a szeretetéhség, a társ utáni vágy.
József Attila 1905. április 11-én született Budapesten és 1937. december 3-án hunyt el Balatonszárszón.
JÓZSEF ATTILA: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
(1924 tavasza)
