„Egy szobában leülsz, egy székbe, egy az est, / Leszűröd napodat, kacér ezerszerest.” Ezen a héten Egydal című versével Lackfi Jánost köszöntjük.
Van, hogy egy költő életművének éppen csak egy szegletét ismerjük. Van, hogy egy költőt jobban ismerünk, mint magát a verseit. Van, hogy egy költő és versei mindig minden időben megszólítanak. „Egy szobában leülsz, egy székbe, egy az est, / Leszűröd napodat, kacér ezerszerest. / Bach játszik csendesen benn a szomszéd szobában,” Életképek, a mindennapok neszei, zörejei, melyek dallá egyesülnek, Lackfi János esetében Egydallá.
Az apuka, nagypapa, férj, író, költő, műfordító és szerkesztő Lackfi János hosszú évekig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen francia irodalmat és kreatív írást. Milyenek a magyarok? című humoros kötetének már a folytatásait is „kikövetelték” az olvasók. A József Attila-, Déry Tibor-, Illyés Gyula-díjas író-költő szövegeit a Kaláka, Lovasi András, Malek Andrea és mások éneklik – rajtam kívül, mert én inkább csak a fürdőszobában próbálkozom. Tévéműsorok vezetője, műveit tizenöt nyelvre fordították le, sokat szerepel külföldön, évi 90-100 alkalommal lép fel határokon belül.
LACKFI JÁNOS: EGYDAL
Egy életem van, egy testem és egy szerelmem,
Kábít a százezer, de nincs miért perelnem,
Hisz szertehord a sok, de sokszoroz az egy,
Mint méhkas, gyűjt emez, az freccsen, mint repesz.
Áttörtetsz a sokon, minthogyha buldózerrel,
Kétoldalt lefordul az útról állat, ember,
Az egybe visszanősz, mint fordított növény,
Mely zárja szárnyait, s megül saját tövén.
Beszippant távoli középpont, fénygolyóbis,
Batyudban mint kötél, felgöngyölve az út is.
Egy szobában leülsz, egy székbe, egy az est,
Leszűröd napodat, kacér ezerszerest.
Bach játszik csendesen benn a szomszéd szobában,
Koccan fakocka, már épül vízmélyi vára,
Rakódik tej-sürű, ezerkubusnyi csend,
Gyöngyházszín mozaik tölti ki a jelent.
