„Mázlim volt, ennyi az egész. Résnyire nyílt egy ajtó, / és én a résen át kicsúszhattam az ég alá, a kertbe, / s most verset ciripelek, hejehujázó, nyári tücsök a fűben.” Ezen a héten a nagyszerű gyermekverseket is író, 15 éve elhunyt Orbán Ottó versét ajánljuk.
Orbán Ottó egyaránt értett a gyermekek és a felnőttek nyelvén. Éppúgy teret engedett a rá jellemző iróniának, a játékosságnak és a világra csodálkozásnak, mint a politikai gondolatoknak vagy az elmúlás érthetetlenségének. Egészen fiatalon, gyermekként kezdett verseket írni, ami miatt „csodagyerekként” is emlegették: „Csodagyerekké engem Budapest pár hetes ostroma tett, / csodaöreget betegségem húsz éve csinált belőlem;”.
„Orbán kivételes képességek – kezdetben „csodagyermekinek” mondott alkotóerő – birtokában volt, s e talentumról sokszor írt, erős öntudattal vagy erős öniróniával…” – írta Orbán Ottóról Tarján Tamás.
Orbán Ottó Budapesten jött a világra 81 éve, 1936. május 20-án és 15 éve, 2002. május 26-án hunyt el.
ORBÁN OTTÓ: A CSODAÖREG
Csodagyerekké engem Budapest pár hetes ostroma tett,
csodaöreget betegségem húsz éve csinált belőlem;
bölcs és reszketeg aggastyánt – kopaszra borotváltak,
és egy kerekes ágyon toltak be a léghűtött műtőbe,
a kés meg a jéghegyként tündöklő izzólámpák alá.
Mit változtathat a világról alkotott képemen az,
hogy váratlanul megütöttem a főnyereményt,
hogy föl-alá furikázhatom itt, mint az egészségesek?
Minden az marad, ami volt. A birodalmak ezután is
szilárdan állnak pilléreiken: a háborúkon és a hadisarcon,
akármilyen posztmodern néven nevezzük is őket.
Mázlim volt, ennyi az egész. Résnyire nyílt egy ajtó,
és én a résen át kicsúszhattam az ég alá, a kertbe,
s most verset ciripelek, hejehujázó, nyári tücsök a fűben.
