„a távolságot egyhelyben megélem / lágy suhanásban állok beragadtan / a lifttükör megsokszorozza képem” Ezen a héten a 65 éve született Parti Nagy Lajost köszöntjük.
Borbély Szilárd Kádáriában éltem én is!” címmel írt, az Élet és Irodalomban 2003-ban megjelent cikkében így írt:„[a] Parti Nagy-vers fedezte fel és emelte be az irodalomba azt a valamit, ami a dilettánsok nyelvi vakmerése”.
„Bravúrlíra – írták a Létbüfé című kötetéről -, az egyik legklasszikusabb műfajnak és beszédmódnak, az elégiának a továbbgondolása; matt-mély vallomás a nyelv végtelen lehetőségeiről, az élet érzéki szépségéről a halál állandó közelében.” Bravúrlíra ismételgetem magamban a szót, a kiválaszott verset újra s újra elolvasva. Valóban az.
Parti Nagy Lajos 1953. október 12-én született Szekszárdon.
PARTI NAGY LAJOS: A TÁVOLSÁGOT EGYHELYBEN MEGÉLEM
a távolságot egyhelyben megélem
lágy suhanásban állok beragadtan
a lifttükör megsokszorozza képem
s nézem magunkat szétszálazhatatlan
remegek érted-e vagy csak egészen
átjár e ketrec remegése rajtam
gyomorszorítni mért elég a félem
eletnyi vákuum melyben felzuhantam
magamhoz s vissza egyirányba félek
ha ellensúlyként felrepítenélek
messze kerülnél pince és terasz
minden közelség végül ennyivé lesz
hát visszaosztom képekké a képet
hogy beragadtam megint az erosz
