„Gyorsabb voltál, mint a nyár, / gyorsabb, mint az ifjú báj, / gyorsabb, mint az éjhomály, / égi tünemény” – írta a 194 éve elhunyt andalgó, muzsikáló Shelley.
„A költészet különös arkangyala kevésszer szállt étherikusabb rétegekbe, mint e plátói kertnek pillangója, Shelley” – írta Babits Mihály a 149 éve elhunyt Percy Bysshe Shelleyről. „A romantikus líra egyik kiemelkedő alakja verseinek éteri lebegése, tiszta zeneisége, kompozícióinak rejtett filozófikuma, lázadásának kamaszos heve a világlíra egyik örök, és örökké újraolvasandó értéke.”
Shelley rövid élete a lázadás lobogásában égett el. A már neves angol romantikus költő és Mary Wollstonecraft kölcsönösen erős vonzalmának az sem állhatott útjában, hogy Shelley éppen nős volt. 1822. július 8-án, 29 éves korában halt meg, csónakbalesetben. A költő, aki szenvedélyesen szeretett hajózni, nem tudott úszni. Mikor holttestét megtalálták, kabátja zsebében John Keats egyik kötete volt. Shelley földi maradványait barátja, Byron máglyán égette el a tengerparton.
PERCY BYSSHE SHELLEY: EMLÉKEZÉS
Gyorsabb voltál, mint a nyár,
gyorsabb, mint az ifjú báj,
gyorsabb, mint az éjhomály,
égi tünemény:
s mint a föld, ha tél van, és
mint az éj, ha álma vész,
mint a szív, ha sírba néz,
árva lettem én.
A fecske Nyár visszajön még,
bagoly Éj is hozza csöndjét, –
de a hattyú Ifjúság szép
mennyre elszállt hűtelen:
veled száll, s most egyre várlak,
még az álmom az is bánat:
a bokorról napos ágat
hasztalan kér a telem.
Liliom nász-nyoszolyára,
rózsa az asszony hajába,
ibolya a lány virága –
árvácska lesz az enyém:
élő sírra, mert az lettem,
azt szórjatok könnyezetlen,
barát ne sírjon felettem,
se félelem, se remény.
(Fordító: Szabó Lőrinc)
