„Ízlelgeti a sűrű levegőt, / nézi a puszta, elhagyott vidéket, / mint aki tudja: kezdete előtt / pillantja meg a mozdulatlan véget” Ezen a héten az 50. születésnapja alkalmából Szabó T. Anna gyönyörű versét ajánljuk.
Szabó T. Anna a kezdetektől a vers hatására és működésére, a szó és a forma kapcsolatára, a titok elevenségére figyel. Hogy csend és hallgatás között miképpen lehet érvényes a lírai beszéd, hogy az a bizonyos létige (vagyok) mit, illetve kit jelent. Kit takar, és kit mutat? Ez a költészet nem önmagába zárt, hanem dialogikus. Egyrészt sokszor szólítja meg önmagát és az olvasót, másrészt beszélget a magyar líratörténettel, az irodalmi hagyományokkal, korábbi alkotókkal és műveikkel. Vagyok című kötete összegyűjtött és új verseit tartalmazza, ebből ajánljuk az Amikor odaér című költeményé.
A József Attila-díjas költőnő verseivel párhuzamosan régóta ír prózát, ahogy magyarázza, ez a műfaj sokkal időigényesebb, nincs sok novellája. Számos színdarabot is írt, és folyamatosan fordít. Munkájához férjétől kapja a legtöbb segítséget. „Mindig biztatott, sokat tanultam tőle.”
Szabó T. Anna József Attila-díjas magyar költő, műfordító 1972. június 4-én született Kolozsvárott.
SZABÓ T. ANNA: AMIKOR ODAÉR
Mélyzöldjüket a későnyári rétek
és lombjukat a fák levetkezik.
A sűrű, érett tájak visszatérnek
a tisztarajzú, szikkadt kezdetig.
Üres kőtemplom, kihűlt némaság
a szürke, ólomüveg ég alatt.
Sötét, gótikus oszlopok a fák.
Fáradt örökmécs, hunyorog a nap.
A kezdetektől látja az időt,
dermedten áll, ki vétlen idetéved.
Ízlelgeti a sűrű levegőt,
nézi a puszta, elhagyott vidéket,
mint aki tudja: kezdete előtt
pillantja meg a mozdulatlan véget
