„Kérdezd meg, hogy mit tervezek. Nem én, / a csillagok döntenek helyettem. Életemet / egy elbeszélésből ismerem.” Ezen a héten a 85. születésnapját ünneplő Takács Zsuzsa gyönyörű versét ajánljuk.
Ki ne törekedne boldogságra? Mi mással foglalkozna a filozófia, a vallás, a költészet, a zene, mint a boldogság elérésnek gyakorlati kérdésével? Ki ne volna végtelenül szabad, ha nem fosztja meg eleve a választás lehetőégétől a hely, ahova született? Mert ha megfosztja is, de csak végül, azaz kijátszható módon, akkor már szabad.
A mindennapi létezés naplószerűen rögzített szituációja egyszerre tragikummal, teljességvággyal rajzolt. Vallomás és mégsem: „Fogyatékosságom ma már nem ijeszt. / Életemnek egyik változata ez. / »Kimozdulás onnan, ahol valaha…«”
Takács Zsuzsa költői pályaképéről Bodor Béla így ír:
„Arra a kérdésre, hogy költői pályakezdésére kik tették a legnagyobb hatást, interjúiban Ady Endrét, a magyar klasszikus költőket, Dosztojevszkijt és a francia szimbolistákat szokta megnevezni; de figyelemre méltó az a megjegyzése, hogy serdülő lányként mélyen megrendítette Halasy Nagy József filozófiatörténeti monográfiája – nem is annyira gondolatiságával, mint inkább nyelvének komolyságával és válaszkereső szenvedélyével. Talán ez az egyetlen tényleges hatás, ami költészetében kimutatható. A korai Pilinszky- és más Újhold-as hatások szórványosak és esetlegesek.”
Takács Zsuzsa 1938. november 23-án született Budapesten.
TAKÁCS ZSUZSA: KÉRDEZD MEG
Kérdezd meg, hogy mit tervezek. Nem én,
a csillagok döntenek helyettem. Életemet
egy elbeszélésből ismerem.
Kitalált nevemre egy idegen föláll,
nem kéri, hogy ezt-azt még foglalják bele
(emlékszem, öt-hat éve kérte még:
legyen a történet vége biztató!).
Arcomból akkor hiányzott egy darab,
és elszörnyedtem (tükörbeli) képem láttán.
Fogyatékosságom ma már nem ijeszt.
Életemnek egyik változata ez.
„Kimozdulás onnan, ahol valaha…”
