„Késő van már, elalszom, / elfordulok napomtól, / a hold vizébe nézek / s kendőm beléje mártom,” Ezen a héten a 129 éve született Várnai Zseni versét ajánljuk.
„Várnai Zseni népszerű költő. Olvasótábora van – már honi körülményeinknek és a vers általános népszerűtlenségéhez viszonyítva – írja 1930-ban a Nyugatban Fenyő László. – Nem élek az alkalommal, hogy e futó bírálatban felvessem és megtárgyaljam a népszerűséget mint bizalmi-kérdést. Egy bizonyos: aki ma – élő – versei révén népszerű, azzal szemben jogos az elvi bizalmatlanság: nem fenékig költészet, amivel ezt a társadalmi sikerét kivívta.”
Várnai ZSeni vallotta, hogy a vers ünnep, „de mivel hétköznapok is vannak a világon, kell, hogy az embernek valami hétköznapi foglalkozása is legyen”.
Várnai Zseni Nagyvázsonyban született 1890. május 25-én és Budapesten hunyt el 1981. október 16-án.
VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...
Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.
Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.
Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, – ne fájjon.
(1933)
