Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Várnai Zseni: Szeretni című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Várnai Zseni: Szeretni

Szerző: / 2015. október 12. hétfő / Kultúra, Irodalom   

Várnai Zseni költő (Fotó: Facebook)„Csak élni, élni emberek! / Időnk oly gyorsan el pereg, / egy perc csupán az élet… / de ez a perc lehet csodás” Ezen a héten a 34 éve elhunyt Várnai Zseninek, a szeretet, az anyaság és a szabadság költőjének megindító versét ajánljuk.

Az 1981. október 16-án elhunyt Várnai Zseni az anyaság, a szeret, az elnyomás elleni küzdelem és a szabadság költőjeként lett ismert. „Szeretni ezt az életet, / az egyetlent a végest, / Szeretni még ha bánt is, / ha mostohánk is néhanap,” A kortárs, Lesznai Anna így ír Várnai Zseni költészetéről a Nyugatban:

„Kétféle költőt ismerek: olyat, akinek teremtő impulzusát a szó varázsvesszeje váltja ki, aki csak az alakítás hevében lel önmagára. S van olyan is, kinek a vers elsősorban kimondás, közlés, túláradó lelke inkább erkölcsi parancsnak, mint mágikus kényszernek engedelmeskedik.

Várnai Zseni a második csoportba tartozik, mondanivalója kap meg még inkább, mint kifejezésmódja. Forma és tartalom nem olvadnak nála maradéktalanul eggyé. Gördülékeny dikciója néha bő köntösként lebeg lelke körül s a kellemetes redők nem pótolják mindig az adekvát megjelenítést.”

„Várnai Zseni bőkezűen ajándékoz: lelke kollektív otthonává nyílik minden léleknek, mindnyájunkért, mindnyájunknak dalol.”

 

VÁRNAI ZSENI: SZERETNI

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom…
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét…
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet…
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!