Gyermekkorunkat végigkíséri, majd ifjú felnőttként követjük sorait, hogy majd saját gyermekeinknek adjuk át az örömöt, mit nyújthat. Zelk Zoltán December című verse önmagáért beszél, hiszen „Zörgőkarú fák sorfala / köszönti őt, amerre jár”.
„Zelk Zoltán első kötetére nyomdászok adták össze a szükséges pénzt. Valószínű, hogy ez a korlátozott terjedelmet, nem a versek összegyűjtését, hanem inkább csak kiválogatását tehette lehetővé. Aztán akinek sokszor még ágyrajárásra se tellett, hogy és hol őrizte volna verseit, kéziratait? Elkallódtak, elvesztek, ahogy többször elmondta. Zelk Zoltán nem az az alkat volt, aki később a folyóiratokban megkereste volna őket. Annak ellenére, hogy emlékezete pontosan megőrizte, hol, mikor jelentek meg versei; nagyon sok elkallódott írását az ő közlései alapján találtam meg. Tőle tudtam azt is, hogy Szatmári Zoltán álnéven (és más álnéven is) több írása jelent meg a harmincas években.
Az már a kutatás természetes követelménye, hogy a véletlen adta versek után megnézzem mindazokat a folyóiratokat, újságokat, évkönyveket, ahol bármi megjelent vagy megjelenhetett. Így most végül is a gyűjtés teljes, vagy mivel ez sohase biztos, teljesnek mondható: az első, A fű alatt című versciklus tehát Zelk Zoltán sajtóban megjelent, de köteteiből mindeddig kimaradt verseit tartalmazza.” – Olvashatjuk második felesége, Sinka Erzsébet szerkesztő sorait Zelk Zoltán kiadatlan verseihez. S valóban, mindehhez nehéz bármit is hozzáfűzni. Olvasni kell.
Ezen a héten A fű alatt című versciklusából a December című verssel emlékezünk Zelk Zoltánra, aki 1906. december 18-án született.
Zelk Zoltán: December
Cammogva lép, szelet köhög
s reszketve rázza vén fejét,
amelyről hulló hajaként
repül, száll a hó szerteszét.
Olykor megáll és nézi a
rőzsegyűjtő szegényeket
s ő őrzi csillaggal ama
jászolban alvó kisdedet….
Zörgőkarú fák sorfala
köszönti őt, amerre jár
s háta mögött jégfogait
csattogtatja már Január!
Népszava Naptár, 1936.
