„A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől. 240 éve hunyt el Voltaire, akinek életműve csaknem száz kötetet, és a mintegy 15 ezer fennmaradt levelet tesz ki.
Ő „egy egész század és egész Európa számára nemcsak az író par excellence, hanem annál is sokkal több, az ész, a haladás, a tudomány és a jövő megtestesítője” – írja róla Szerb Antal.
240 éve, 1778. május 30-án halt meg Párizsban Voltaire francia író, történész és filozófus. Francois-Marie Arouet 1694. november 21-én született Párizsban, apja közjegyző volt. Anyját korán elvesztette, a jezsuiták párizsi kollégiumában tanult, majd a libertinusok Temple körébe járt. Epés humora közkedveltté vált, de az orleans-i herceg kigúnyolása miatt száműzték, majd a Bastille-ba zárták egy évre. 1718-ban sikert aratott Oidipusz című tragédiájával, majd eposzt írt IV. Henrikről, aki véget vetett a vallásháborúknak.
Sikerei nyomán a régenstől évjáradékot kapott – kis híján udvari költő lett. A felvilágosodás híve, hitt az ész hatalmában, deista nézetei megbotránkoztatták a vallásosakat. Összeugrott egy főnemessel, ismét lecsukták, 1726-ban kitoloncolták az országból.
„Ha jól akar szórakozni, szólítsa fel az utasokat, mesélje el mindegyik a maga élettörténetét; s ha csak egy is akad köztük, aki nem átkozta meg az életét, s aki nincs meggyőződve arról, hogy ő a legszerencsétlenebb flótás ezen a tág világon, bedobhat engem a tengerbe, mégpedig fejjel lefelé.” (Voltaire: Candide vagy az optimizmus)
Ezután Angliába ment, csodálta az angolok liberalizmusát, vallási vitáikat és tudományos sikereiket. Shakespeare drámái hatottak rá, 1729. évi hazatérte után írt tragédiáival (Brutus, Eriphyle) utánozni próbálta őt. 1731-ben írt regényében elítélte XII. Károly svéd király háborúit, Péter cárt a civilizáció terjesztőjének vélte. Filozófiai leveleiben (1734) az angliai viszonyokat, a vallási türelmet, Locke ismeretelméletét és Newton fizikáját dicsérte. E könyvét betiltották és elégették. Madame du Chatelet Cirey-i kastélyában lelt menedéket, aki az élettársa lett. Itt írta a Newton filozófiájának alapelemei című művét, a történelmet és a biblia szövegeit elemezte.
Levelezett a porosz trónörökössel, a későbbi II. Frigyessel, az osztrák örökösödési háború alatt diplomáciai utat tett Berlinbe. Elnyerte Pompadour márkiné, XV. Lajos kegyencnője bizalmát, udvari történetíró és kamarás, akadémikus lett. 1742-ben bemutatták a Mahometet, de a siker dacára betiltották katolikus-ellenes éle miatt. A király nem kedvelte, a katolikus klikk ellenségének tartotta. Ismét elhagyta az udvart, ekkori meséi az ember kicsinységét, a filozófiai optimizmus cáfolatát példázzák. A Zadig allegorikus önéletrajz, hőse a sorscsapások miatt kétkedni kezd az isteni gondviselésben.
1749-ben elvesztette társát, Mme du Chatelet-t. Ekkor írt darabjai, a Nanine és a Semiramis megbuktak, sokat megőriztek a klasszikus drámák finomkodásaiból. Az enciklopédisták – Diderot és Holbach – materialisták voltak, Voltaire deizmusát kevesellték, Rousseau viszont az érzelmeket fontosabbnak tartotta a szellem világosságánál. Voltaire elszigetelődött, s 1750-ben elfogadta Frigyes berlini meghívását. Itt eleinte jól érezte magát, de Mapertuis, az akadémia elnöke ellen írt pamfletje miatt 1753-ban távoznia kellett. Hazafelé, Frankfurtban lefogták, s mivel XV. Lajos kitiltatta Párizsból, Colmarban, később Genfben telepedett le. Ekkor írt könyvet XIV. Lajosról. Esszé a nemzetek erkölcséről és szelleméről című művében a római birodalom bukásától követi az eseményeket. Később Nagy Péter és XV. Lajos korát elemezte. Legtöbb írása harcias alkalmi írás, napi kérdések visszhangja. Svájcban eleinte a tolerancia bajnokaként fogadták, később az Enciklopédia Genf-cikke miatt, amely hatására készült, ellene fordultak. Genfben letiltották darabjainak előadásait, emiatt szakított Rousseau-val is.
1758-ban a svájci Ferney-ben és a francia Tourney-ben vett egy-egy szomszédos birtokot, ha zaklatták a hatóságok, átment a határon. Megírta a Candide-ot, legnépszerűbb művét, amely cáfolja Leibnitz tételét, hogy ez a lehetséges világok legjobbika, a „műveljük meg kertjeinket” elv alapján véli elérni a boldogságot. Az irányregény műfaját nem kötik a hagyományok, ezért sikerült jobban más műveinél. Birtokán korszerűen gazdálkodott, a helyi ügyekben védte a parasztok érdekeit. Világhírű lett, uralkodók, írók, filozófusok leveleztek vele. Politika és gazdaság mellett fő témája s céltáblája az egyház volt. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – hirdette, az emberellenes eszmék, a gyilkos fanatizmus, könyvet, embert égető inkvizíció ellenfeleként. „Nem vagyok keresztény – hogy jobban szerethesselek” – fordult Istenhez. Antiszemitizmusa sok helyen érezhető, ez is a katolicizmus bírálata, a két vallást szoros kapcsolatban látta.
1764-ben írta enciklopédiáját, a Filozófiai ábécét. Ekkori darabjait (A kínai árva, Tankréd) egzotikus témákkal és erőszakos jelenetekkel színezve utat nyitott a romantika felé. 1778-ban visszatért Párizsba, Iréne című darabjának próbáira. Rajongva fogadták, de az izgalmakba május 30-án belehalt. Utolsó mozdulata eltaszította a papot – e gesztus élete esszenciája. Scellieres-ben gyorsan, az egyházi tilalom érkezése előtt eltemették. 1791-ben Rousseau-val a Pantheonba vitték.
Életműve csaknem száz kötet, 15 ezer levele maradt fenn – ezek legjellemzőbb írásai. Időszerűsége vitathatatlan a vallási és nacionalista intolerancia és terror idején. Akár Rousseau, ő is erős, közvetítők nélküli központi hatalomra bízta volna a társadalmat, remélve, hogy egy uralkodóra inkább hatnak a racionális érvek, mint a tekintélyelvű egyházi vagy egyetemi testületekre. A felvilágosodás (vitatható) öröksége ez is. Ő a másként gondolkodás első apostola: „Nem értek vele egyet, de halálomig védem a jogát, hogy elmondhassa.” Kiállt La Barre lovag mellett, akit kerékbe törtek, mert nem emelt kalapot a körmenet előtt s tiltott könyveket őrzött. Ezek egyike a Filozófiai ábécé volt – La Barre a szabad gondolat mártírja Adynál is. Voltaire eszméit a francia forradalom valósította meg, amit szerencsére nem ért meg – a jakobinusok nem tolerálták a szabad véleménynyilvánítást.
