„Országok rongya! könyvtár a neved. / De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?” Vörösmarty Mihály költő, drámaíró, a magyar romantika vezéralakja, a Szózat szerzője 160 éve, 1855. november 19-én halt meg.
1800. december 1-jén született Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék) egy elszegényedett kisnemesi családban. Apja 1817-ben bekövetkezett halála után neki kellett a családról gondoskodnia, ezért házitanítói állást vállalt Perczel Sándor báró fiai mellett (egyik közülük Mór, a szabadságharc tábornoka).
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
(részlet)
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
„Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Jogi tanulmányait magánúton folytatta, 1824-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Időközben beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába), de a társadalmi különbség miatt szerelmük csak ábránd maradhatott. Fiatalon sokkal inkább élte az Ady életére emlékeztető korhely dorbézoló mindennapokat, gyakran kereste a „rosszlányok” társaságát, amit bűntudat, önostorozás, majd zseniális költemények követték.
A diákkorától verselgető Vörösmarty első nagyobb költői vállalkozása A hűség diadalma (1822) című eposz volt. Az írói hírnevet 1825-ben megjelent, a nemzeti tudatot erősítő eposza, a Zalán futása hozta meg számára. 1826-ban megszűnt nevelői állása, biztos megélhetést csak 1828 és 1832 között talált a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként. 1830. évi alakuló ülésén tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia), Toldy Ferenccel közösen ő dolgozta ki az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke volt.
1837-ben Árpád ébredése című darabjával nyitották meg a Pesti Magyar (később Nemzeti) Színházat. Az 1840-es évek elején Fáy András fóti Öreghegyen található présháza népszerű volt a reformkori értelmiség köreiben: a Pestre nagyszerű kilátást nyújtó épületben megfordult többek között Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Szemere Pál, Bajza József és Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály is, aki nem kizárólag a nehéz, testest bort kedvelte.
Vörösmarty és későbbi hitvese 1841-ben ismerkedtek meg, mikor Laura nővéréhez, Bajzánéhoz érkezett Pestre látogatóba. Bajza és Vörösmarty abban az időben egy házban lakott és Vörösmarty gyakran étkezett náluk. Csajághy Laura egy ilyen étkezés idején érkezett meg. Vörösmarty a fiatal vendég előtt nem tartotta öltözetét megfelelőnek, ezért hazament és fekete atillát öltött. Az ifjú Laura nagyon restellte, hogy kellemetlenséget okozott a neves költőnek. Ez és Vörösmarty korábbi szerelmi csalódása is hozzájárult, hogy csak 1842-ben jutott Laura tudtára, hogy Vörösmarty számára nem közömbös. Vörösmarty Bajzának mondta el mit érez a lány iránt, tőle tudta meg Laura, de nem válaszolt Vörösmarty érzéseire semmit. Végül 1843-ban vette feleségül a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát, a hozzá írott versek közül gondolatiságával és romantikus képalkotásával az Ábránd és A merengőhöz című verse emelkedik ki. Laura 27 évvel élte túl férjét.
„Gyulai Pál, Vörösmarty életrajzában, érdekesen irja le a viszony keletkezését. Csajághy Laura a Bajzáné húga volt Vörösmarty Bajzáékkal egy házban lakott s nálok kosztozott, mégis ugy szólván véletlenül látta meg Laurát, ki testvére látogatására jött Pestre. Laurának érdekes arcza volt, irja Gyulai, szép szeme, hollófekete haja, könnyed karcsú termete. Bájait öltözetbeli jó izlés emelte. De legfőbb bája mégis vidám szellemében rejlett. Elméjének természetes finomsága, kedélye könnyed, játszi hullámzása, mely ép oly távol volt a kaczérságtól és szeszélytől, mint a keresettségtől és affektácziótól, különösen jól hatottak Vörösmartyra s érzelmes derültségre hangolták, valahányszor körébe lépett. Vörösmartyt magát is meglepte e szerelem, melynek sovárgásáról már rég elszokott de Laurát még inkább, a ki nem is álmodott arról, hogy Magyarország első költőjét, a kevés szavú, komoly, meglett korú férfiút, mint epedő szerelmest láthassa lábainál.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 10. sz. márczius 8.)
Az 1840-es évek politikai küzdelmeiben is tevékeny részt vállalt, gondolkodásában Széchenyihez állt közel. Az 1848-as forradalmat Szabad sajtó című versével üdvözölte, tagja lett az első népképviseleti országgyűlésnek, a kormányt elkísérte Debrecenbe, Szegedre és Aradra is. Világos után bujdosott, majd feladta magát, s egy jóindulatú hivatalnok közbenjárására felmentették.
1850-től Baracskán, majd Nyéken élt, gazdálkodott, nem sok sikerrel. A beteges, egyre komorabb kedélyállapotú költő gyógyulást keresve Balatonfüredre, majd Pestre utazott, itt is halt meg 1855. november 19-én. November 21-én tartott temetése Pesten országos gyászünnep volt, első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen.
Vörösmarty minden műfajban otthonosan mozgott, írt eposzt, balladát, vígjátékot és tragédiát, ódát és epigrammát, s neki köszönhetjük Shakespeare Lear királyának és Julius Caesarának fordítását. Pályája kezdetén a nemzettudat ébresztését szolgálták elbeszélő költeményei (Cserhalom (1825), Eger(1827), A rom (1830)), a magyar történelem tragikus eseményeit örökítették meg korai drámái (Zsigmond, Salamon király, A bujdosók). Az 1830-as évek a kiteljesedés időszaka, ekkor írta a Csongor és Tünde című színpadi mesejátékát, a magyar romantikus drámairodalom remekét.
PETRI GYÖRGY: VÖRÖSMARTY
omló káprázatok, felsült remények –
Meddig győzi az ép ész televénye
emészteni a rideg törmeléket?
Hazafias lírájából kiemelkedik a tiszta hazaszeretetre, a múlt vállalására, a jelen és a jövendő felelős alakítására buzdító 1836-ban írt Szózat, amelyet Egressy Béni (1843) zenésített meg.
Az 1840-es éveket, a reformkor és a romantika időszakát a Liszt Ferenchez írott óda, a Gondolatok a könyvtárban (1844) és Az emberek című gondolatfilozófiai költeményei fémjelzik. Drámái közül a Czillei és a Hunyadiak emelkedik ki. A szabadságharc bukásával reményét vesztett, kiábrándult költő legnagyobb alkotása az Előszó, amely kozmikus képekben érzékelteti a forradalomvárás és a tragikus bukás hangulatát, valamint A vén cigány, egyéni világképének rezignált, de csendes reménnyel telt összegzése. Vörösmarty emlékét az országban számos szobor, iskola, könyvtár utca és tér őrzi.
https://www.youtube.com/watch?v=_N_zUNXTCLQ
