„A boldogságra úgy lelhetünk rá, ha életünk minden egyes részletét teljességgel átéljük – legyen az jó vagy rossz –, nem pedig úgy, hogy közvetlenül próbáljuk megtalálni” – vallotta a 2021. október 20-án 87 éves korában elhunyt Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a flow, a tökéletes élmény elméletének kidolgozója, a pozitív pszichológia úttörője.
87 éves korában, 2021. október 20-án elhunyt Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai Széchenyi-díjas és Prima Primissima díjas pszichológus, az MTA külső tagja, a flow-elmélet atyja – tudatta a pszichológus családja csütörtökön a Facebookon.
„Mit kell tenni a flow-állapot elérésért, hogyan érhetjük el a személyiségünk komplexebbé fejlődését, és hogyan járulhatunk hozzá az evolúcióhoz?
Először is tanuljuk meg élvezni az életet. Valójában nem sok értelme van az életnek, ha nincs benne örömünk.” (Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai)
Csikszentmihalyi Mihaly 1934. szeptember 29-én született Fiumében. 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba. Az illionis-i és a chicagói egyetemen tanult. 1965-től a Lake Forest College szociológiai és antropológiai tanszékvezető docense, 1971-87-ben a Chicagói Egyetem humán fejlődéstani professzora, 1985-87-ben magatartáskutató tanszékvezetője, 1985-től lett az Encyclopaedia Britannica tanácsadó testületének tagja, továbbá a J. P. Getty Múzeum tanácsadója. 1999-től haláláig a kaliforniai Claremont Graduate University professzora. 1998-ban az MTA külső tagjává választották.
Szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás volt. Tőle származott a „flow”, azaz áramlat-elképzelés, amely megpróbálja felfedezni a boldogság titkát.
A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál.
1990-ben jelent meg a flow-ról írott könyve. A könyv és maga az elmélet is nagy népszerűségre tett szert. 2011-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki világszerte nagyra becsült, a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás, továbbá az életmód-életminőség terén végzett tudományos munkásságáért, a pszichológiai fogalommá vált „flow-állapot” leírásáért, továbbfejlesztéséért.
„Az életre keltett kreatív energiának védelemre van szüksége. Gátakat kell emelnünk a zavaró tényezők ellen, csatornákat kell kiépítenünk, hogy az energia könnyebben áramolhasson, módszereket kell kitalálnunk arra, hogy ellenálljunk a külső csábításoknak és a zavaró tényezőknek. Ha nem tesszük, az entrópia biztosan letöri az érdeklődés fenntartásához szükséges koncentrációt. Akkor pedig a gondolat visszatér alapállapotába – a normális elme homályos, fókuszálatlan, állandóan elkalandozó állapotába.” (Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás – A Flow és a felfedezés avagy a találékonyság pszichológiája)
2012-ben díszdoktorrá avatta szülővárosának, Fiumének (Rijeka) az egyeteme (UNIRI). 2014-ben Los Angelesben átvette a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést, a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét növelő, sok évtizeden át végzett kimagasló tudományos tevékenységéért, valamint a világszerte milliókat inspiráló és a társadalom legkülönfélébb rétegeiben sikerrel alkalmazott flow-elmélet megalkotásáért, valamint a pozitív pszichológia területén elért meghatározó eredményeiért. 2015-ben megkapta a Prima Primissima díjat magyar tudomány kategóriában. 2018-ban Csíkszentmihály díszpolgárává avatták.
Az 1997-ben megjelent alapművön kívül magyarul olvasható még a többi közt az És addig éltek, amíg meg nem haltak – A mindennapok minősége (1998), A fejlődés útjai – a flow folytatása (2008), a Kreativitás – A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája (2009), Az öröm művészete – Flow a mindennapokban (2009), az Életre hangolva – A felnőtté válás útvesztői (2011), a Tárgyaink tükrében – Az vagy, amit birtokolsz (2011), az Élni jó! – Tanulmányok a pozitív pszichológiáról (2011), illetve a 2018-ban megjelent A futás öröme – Technikák a jobb teljesítményhez.
„Bizonyos értelemben minden ember a saját személyes létének történettudósa. A gyermekkori emlékek, érzelmi jelentőségüknél fogva, rendkívüli módon meghatározzák, milyen felnőtt lesz belőlünk és hogyan fog működni az elménk. A pszichoanalízis elsősorban azt szeretné elérni, hogy rendet teremtsen az emberek összekuszált gyerekkori emlékei közt. Öregkorban aztán újra fontossá válik a múlt értelmezése. Erik Erikson véleménye szerint az emberi életút utolsó szakaszának egyik feladata az „integritás” megszerzése, vagyis annak összegzése, amit életünk során sikerült és amit nem sikerült elérnünk, és egy olyan értelmes történetté szervezése, amelyről elmondhatjuk, hogy a sajátunk.” (Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat)
