Noha a dohányzás negatív hatásai drámaiak a dohányzóra nézve, a tévhit ellenére, fontos tisztázni: a kannabisz és a dohány füstje nem ugyanolyan mértékben rákkeltő.
Míg a kannabisz és a dohány füstje kémiailag nagyon hasonló, a farmakológiai tulajdonságok terén alapvető különbségek vannak közöttük. A kannabisz füstje kannabionoidokat, míg a dohányfüst nikotint tartalmaz. A füst belélegzésének rákkeltő hatásaival és ennek biológiai következményeivel kapcsolatban rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a dohányfüst tüdőrákot eredményezhet, a kannabisz füstje viszont nem.
Aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a kannabisz-származékok, így a marihuána és a hasis az egész nyugati kultúrkörben a legelterjedtebb illegális kábítószernek számítanak. Hasonlóan aktuális uniós adatok nem állnak rendelkezésre, de az Egyesült Államokban minden tizenötödik középiskolás marihuána fogyasztó, és abban a tizenhat szövetségi államban, ahol orvosi célokra engedélyezett a kannabisz alkalmazása, a fogyasztási arányok meredeken nőnek.
A memóriára káros, a tüdőre mégsem az
A szóban forgó friss kutatásra nem lehet azt mondani, hogy elhamarkodott lenne: több mint ötezer embert kísértek figyelemmel több mint két évtizeden át, és többek között a fű és a hasis tüdőre gyakorolt hatásait is vizsgálták. Az eddigi közmegegyezés értelmében a hosszútávú marihuána-fogyasztás épp olyan káros a tüdőre, mint a hagyományos dohányzás, e kutatás azonban ennek a szöges ellentétét bizonyítja. Sőt, bizonyos eredmények szerint a füvezők még némileg jobb eredményeket is produkáltak tüdőkapacitási szempontból, mint a nemdohányzók, bár a szakemberek szerint ennek felesleges jelentőséget tulajdonítani, olyan csekély eltérésről van szó. (A magyarázat alighanem a sokéves „edzésmunkában” keresendő, amit a marihuána kedvelői a mély belélegzése és a füst lenntartása terén végeznek.)
A mostani felmérés is megjegyzi, hogy a marihuána irritálja a légutakat és köhögéshez vezet, ám a fű egyéb, bizonyítottan káros hatásainak (alacsonyabb motivációs szint, romló memória és koncentráció stb.) hangsúlyozása mellett arra a következtetésre jut: semmi sem támasztja alá, hogy a rendszeres füvezők tüdeje rosszabb állapotban lenne, mint a nemdohányzóké, ezen a téren a dohányosok negatív előnye behozhatatlannak tűnik. Mindez természetesen az úgynevezett „mérsékelt” fogyasztókra vonatkozik: jelen esetben a napi egy jointot vagy tömetnyi pipát elfüstölőkre. A kutatás szerint az ember akár hét éven keresztül is élhet így anélkül, hogy tüdeje bizonyíthatóan károsodna.
A szakemberek hangsúlyozzák: ettől még senkinek sem javasolják a füvezést, de a károsító tényezők közül a tüdőroncsoló hatást innentől fogva kihúzhatjuk.
DA
A Betegvagyok.hu cikke
