Annak ellenére, hogy a pestis ma már nem jelent jelentős veszélyt és gyógyítható, még mindig sok kérdést vet fel, hiszen a nagy járványok évszázadok óta érintik az embereket.
Kérdések és bizonytalanságok a „fekete halál” (atra mors) körül
Az általános ismeretek közé tartozik, hogy az emberiséget eddig három világszintű pestisjárvány sújtotta, amelyek közel 200 millió ember halálával jártak. Az első törzs a Kr.u. 6. században, Justinianus bizánci császár (527- 565) uralkodása alatt okozott fertőzést. A második járvány a 14. században újból kitört Európában, kisebb-nagyobb hullámai még a 17. században is pusztítottak. Európa lakosságának a harmadát vitte el. A harmadik járvány a 19. század végén kezdődött Kínában, majd a pestist Hongkongból egy hajó hozta át, amely a hawaii parton állt, mielőtt San Franciscóba megérkezett.
Egy 2010-ben végzett nemzetközi kutatás szerint az első pestisjárvány több mint 2600 évvel ezelőtt tört ki Kínában, és Európába a betegség a Selyemúton keresztül érkezhetett, amely a kórokozó, a Yersinia pestis 17 törzsének DNS-vizsgálatát végezte el. „Mind a három nagy járványt kiváltó kórokozóknak közös volt az őse” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító Mark Achtman, az írországi University College Cork professzora, aki szerint a bubópestist Délkelet-Ázsiába, Indiába és Kelet-Afrikába a XV. századi kínai földrajzi felfedezőutak vezetője, Cseng Ho (Zheng He) tengernagy hajóinak „potyautasai”, a patkányok juttatták el.
Ezzel szemben egy 2018-ban végzett kutatás szerint az ember terjesztette a fekete halált Európában a 14. század közepén, nem a patkányok voltak a fő felelősei a földrészt sújtó egykori bubópestis-járványok első hullámának.
A középkorban sokan úgy gondolták, hogy a betegséget Isten küldte büntetésként bűneikért. A 20. század kutatásainak eredményeként a tudósok eléggé biztosak voltak abban, hogy mindhárom pandémiát azok a Yersinia pestis baktériumok okozzák, amelyek kis emlősökben és bolhákban találhatók meg. Ismert lett, hogy a Yersinia pestis számos fajtája létezik, amelyek közül a leggyakoribbak a pneumonikus és a bubonicusok – azok a típusok, amelyek nagy sebeket okoznak.
Giovanni Boccaccio így írt Firenze pusztulásáról: „Sokan az utcán haltak meg, éjjel és nappal egyaránt. Sokan mások a házukban haltak meg, és csak abból lehetett tudni, hogy már nem élnek, mert a szomszédaik érezték oszló tetemük szagát. Holttestek hevertek minden sarkon. (…) A holttesteket kicipelték a házakból, és az ajtó elé fektették, és minden reggelre rengeteg halott gyűlt össze.”
Azonban az 1970-es és 1980-as években a történészek és a biológusok rámutattak arra, hogy a második világjárvány nem egészen úgy viselkedett, illetve zajlott le, mint a harmadik világjárvány: sokkal több embert ölt meg. Ez arra késztette a kutatókat, hogy azt állítsák, hogy egy másik betegség okozta a „fekete halált” – állítja Winston Black történész, aki számos könyvet írt a témában.
A fordulópont a 2000-es években érkezett, amikor a tudósok kifejlesztették az ősi DNS kinyerésének képességét – többek között a középkori csontvázakból. Amikor a kutatók megvizsgálták a pestis áldozatainak csontvázát, a Yersinia pestis darabjai találtak – mondta Black. Azonban ez az eredmény csak egy újabb kérdéshez vezetett: ha a betegség nem volt genetikailag eltérő, akkor miért járt a második járvány annyi halálos áldozattal?
Sokan a múltban találják meg a választ, vagyis az ok középkorban élő emberek rossz higiéniai körülménye és a szegény, piszkos lakónegyedek. De Black szerint ez még mindig nem magyarázat, mivel máskor is hasonlóan rossz körülmények között éltek az emberek, mégsem szedte áldozatait ilyen gyorsan a halálos pestis.
A fekete halál utolsó globális járványa az 1800-as évek végén történt, a betegség először Kínában jelent meg, majd hajón keresztül terjedt el Indiában, Európában, Afrikában és Amerikában.
Kínából, a Selyemúton érkezhetett a pestis Európába?
Az első pestisjárvány több mint 2600 évvel ezelőtt tört ki Kínában, és Európába a betegség a Selyemúton keresztül érkezhetett – állítja az a nemzetközi kutatócsoport, amely a kórokozó, a Yersinia pestis 17 törzsének DNS-vizsgálatát végezte el. A tíz évvel ezelőtt befejezett kutatásokban brit, kínai, francia, német, madagaszkári és amerikai tudósok vettek részt, akik az eredményekről a Nature Genetics című szaklapban publikálták tanulmányukat. A kutatás azt állította, hogy a bubópestist Délkelet-Ázsiába, Indiába és Kelet-Afrikába Cseng Ho (Zheng He) kínai tengernagy és felfedező – a 15. századi kínai földrajzi felfedezőutak vezetője, aki körbehajózta a világot – hajóinak „potyautasai”, a patkányok juttatták el.
A világ összes tájáról összegyűjtött Yersinia pestis-törzsek genetikai vizsgálata lehetővé tette, hogy megrajzolják a kórokozó „családfáját”, kimutatva, hogy miként mutálódott a baktérium az idők során. A „családfa” arról árulkodik, hogy 728 évvel ezelőtt levált az egyik „ága”, abban az időben, amikor lesújtott a „fekete halál”.
Maga a baktérium Kínában fejlődött ki, végig Kínában volt, s Kínából indult útnak? Viszont nem tudjuk, hogy a „fekete halál” miként jutott el Európába. A kutatások szerint a korabeli feljegyzések alapján elmondható, hogy a Kaszpi-tengerről érkező hajók közvetítésével érkezett meg a járvány Európába. Nem ismeretes viszont, hogy a járvány hogy jutott el a Kaszpi-tengerig.
Az adatok arra engednek következtetni, hogy a Selyemút mentén közlekedő karavánoknak „köszönhetően” érte el a kórokozó a Kaszpi-tengert.
A tudósok azóta találtak olyan DNS-bizonyítékokat, amelyek szerint mintha a pestis már sokkal régebben is létezett, mint azt korábban gondolták – vannak olyan bizonyítékok amelyek szerint, Európában mintegy 5000 évvel ezelőtt létezett.
