Volt kitaszított, elfogadott, volt büntetett és parodizált, megértett és meg nem értett az, aki homoszexuális. – a Cultura szerzője, Bácskai Juli pszichológus, szabadszóműves értekezése
Magyarországon ma még nem üti meg az egészséges szintet a homoszexualitáshoz való hozzáállás. Mind a mai napig jó néhányan hiszik azt, hogy a homoszexuálisok száma azért tűnik többnek, mert többet beszélünk róluk, illetve mert lezajlott néhány szexuális forradalom, mert begyűrűzött Nyugat-Európa és Amerika a maga „más”erkölcseivel. Ezért látszik úgy, mintha az új idők szele fújta volna erre ezt a „divatot”, mintha csak egyfajta hóbort lenne, amit többen kipróbálnak. Nos, vegyük sorra a tudnivalókat.
Biológiai okok
Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a szexuális másság valóban más hormonokat tartalmazó agyrétegeket rejt, van tehát olyan mérhető/mutatható eltérés, amely a heteroszexuálisoknál nem mutatkozik. Ebből következik, hogy épp úgy nem tehet róla, aki így született, ahogyan arról sem nem tehet senki, hogy milyen színű a szeme, vagy milyen erősek a csontjai. A kérdés adja magát: milyen genetikai előzmények alapján lehetne következtetni, illetve milyen arányban következik a szexuális eltérés az anya vagy az apa génjeiből? Egyszerűen megfogalmazva, tehet a vér szerinti szülő a gyereke a saját homoszexualitásáról? Örökölhető-e vagy örökíthető-e? Utóbbi kérdés vicces is lehet akár, hiszen ha valóban csak a saját nemével érintkezik felnőtt korában, akkor hogyan is lehetne örököse?
Ha megszakad az öröklődés folyamata, ha nincs mód a szülésre, nemzésre és öröklésre, akkor ez fenyegeti-e a természetes folyamatokat, vagy belefér egy-két család életébe? A biológiai okok valójában tények, tehát értelmetlen bármi módon úgy tenni, mintha ez megváltoztatható volna.
Történeti okok
Már a Biblia is említi a hasonló neművel való egyesülést, mint nem tetsző cselekedetet. „Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem részesülnek Isten országában? Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak.” (1Kor6,9) Nyilván csakis az olyan eltéréseket kellett évezredek óta tiltani, amelyek évezredek óta az emberiség szokása volt. Bárhol, bármikor. Nem tilthatta a Biblia a gyermekek áruba bocsátását, vagy a pornófilm-készítést, a gépkocsi-lopást, vagy a számítógépes betörést, mert nem létezett egyik sem. Évezredekkel ezelőtt a szexuális szokások is mások voltak, de jelen voltak a homoszexuálisok/leszbikusok. Az ókori római és görög arisztokrácia köreiből már rendelkezünk adatokkal, versekkel és leírásokkal, amelyek a legszebb rabszolgafiúk férfiakat kiszolgáló testéről szólnak, vagy a költőnők egymás közti szerelméről.
De a másság elfogadása soha nem volt egyszerű az emberiség számára, történelmünkben nem egy olyan korszak volt, ahol kegyetlenül üldözték a homoszexuálisokat, illetve bárkit, akiről ez a hír terjedt. A XX. században a fasizmus tett hozzá sokat, hogy üldözöttnek érezze magát ez a kisebbség, rettegjen a hatalomtól, és félelmében, titokban akarja tartani a hovatartozását.
Térben és időben mindig az elmaradottabb, kevésbé kulturált, kevésbé tájékozott helyeken üldözték és üldözik ma is őket, ezért is igyekeznek a nagyobb városokba költözni a melegek. Jobban elbújhatnak a pletykák elől, jobban elvegyülhetnek a nagyobb tömegben, nem kell mindenkit ismerniük és mindenki előtt magyarázkodniuk a párkapcsolatuk miatt. A haladóbb városok toleránsabbak is. Híres erről Amszterdam, ahol semmiféle jogi megkülönböztetés nincs, és 2001 júliusától Németországban is úgy döntöttek, akár össze is házasodhatnak az együtt élő egyneműek.
Ma már sok helyütt örökbe fogadhatnak és közösen nevelhetnek gyereket, akár két nő, vagy két férfi is. A pszichológusok véleménye eltérő ebben. Annyit hajtogatják, hogy kell a férfi és a női viselkedési minta az egészséges fejlődéshez, hogy ebbe nemigen fér a fenti képlet. Másrészt tudjuk, hogy a valódi érték a szeretet és az elfogadás megmutatása. Tehát jobban is járhat az a gyerek, akit homoszexuális pár nevel abban az esetben, ha feltétel nélkül szeretet kap, mint amikor a szülői szerepet egy normálisnak nevezett heteroszexuális pár látja el, akik utálkoznak, rossz példát mutatnak, gyűlöletben és veszekedésben telik a családi életük. A statisztikák szerint nem lesz homoszexuális az örökbe fogadott gyerek sem, akit – bármilyen nemű – azonos nemű pár nevelt fel.
Pszichológiai okok
Arra a kérdésre, hogy ki, miért homoszexuális konszenzusos, összefoglaló és nagy magyarázó erejű biológiai elmélet jelenleg nincs, a téma élő kutatási terület. Van, akinél egy súlyos csalódás okozza a saját neműekhez vonzódást. Például sok kudarc a saját nemi életében, sok rossz élmény, amikor lenézte, megvetette, csúfolta a partnere (rossz szerető vagy, nem tudsz teljesíteni, csúnya a tested, nem szereztél örömöt, stb.), és ezek után találkozik egy megértő homoszexuálissal/leszbikussal, aki kényezteti, segíti és másfajta élményt ad. Lehet ok egy korábbi erőszakos cselekmény, zaklatás, túl korai nemi élet, tudatlanság, félelem. Oka lehet a szülőkkel szembeni csalódás. Ha például egy fiúnak durva és kegyetlen, iszákos-verekedős apja van, nem mutat követendő példát, nem ad jó mintát arra, hogy: ilyen férfi légy, mint az apád! Ő kamaszkorára már tudja: bármilyen szeretne lenni, csak olyan nem, mint az apja. És az erős belső ellenérzés, az erős tiltakozás a lelkében elindíthat egy folyamatot. Inkább a gyengébb nemmel azonosul, inkább a nőkkel érez hasonlóságot, inkább a saját anyja érzéseit veszi át (az apával szemben), inkább hasonul belülről is a nőiesebb, szelídebb szokásokhoz, míg végül lelkében is az olyan férfiakhoz vonzódik, akik erősek, de nem agresszívak, akik támaszt és védelmet nyújtanak, de nem bántják. A nők esetében is, ha nincs az eleve elrendeltetett biológiai ok, pszichésen is kialakulhat, hogy önmagát nem érzi nőiesnek, de vonzódik az igazán nőies nőkhöz.
A szexuális orientáció változhat az évek során, előfordul, hogy időszakosan valaki úgy érzi, érdeklődik a saját neméhez tartozók iránt, de ez az érdeklődés pár év múlva el is múlhat, – akár úgy, hogy megtapasztalta, akár nem – a gyakorlatban. Valamelyest mindannyian kétneműek vagyunk, mindenkiben vannak pszichológiai- és hormonális értelemben férfi és női vonások egyaránt. Ha valaki túlzottan retteg a saját neműektől, túlzottan harcol ellenük, az önmaga belső késztetésétől fél leginkább. Fél a csábulástól, fél, hogy mégis kapható lesz, ezért válik üldözővé.
Bácskai Juli
