A szívizom kóros elváltozása a gyakori halálokok egyike. Súlyos esetekben ma még csak a szívátültetés kínálja a tovább élés reményét, de egy előrehaladott kísérletsorozat eddigi eredményei azt igérik: másfél évtized múlva már speciálisan kifejlesztett gyógyszerrel is regenerálható lesz szervezetünk motorja.
Christian Barnard professzor a dél-afrikai Fokvárosban 1967 decemberében végezte el az első szívátültetést.
Christiaan Barnard dél-afrikai sebész 55 éve, 1967. december 3-án hajtott végre a világon először szívátültetést: ötórás műtéttel a gépkocsibalesetet szenvedett 25 éves lány, Denise Darvall szívét operálta Louis Washkansky 55 éves fogorvos testébe. Áttörés volt az orvostörténetben, hasonló léptékű, mint az 1969-es holdraszállás űrutazás céljából.
Christiaan Neethling Barnard 1922. november 8-án született egy protestáns holland misszionárius leszármazottjaként a dél-afrikai Beaufort Westben. A fokvárosi orvostudományi egyetemen szerzett diplomát, majd az ottani Groote Schuur kórházban helyezkedett el. Az orvosi, szívsebészi pályára lépéshez jelentős lökést adott neki, hogy egyik testvére ötévesen meghalt szívbetegségben.
1956 és 1958 között az Egyesült Államokban, a Minnesotai Egyetemen specializálódott a szívsebészetre – itt végezte el élete első szívműtétjét is. 1958-ban visszatért a Groote Schuur kórházba, amelynek vezető mellkas- és szívsebésze lett.
Az itt elért eredmények
bátorították a professzort az emberből emberbe történő szívátültetésre.
A világhírt hozó 1967-es első kísérlet páciense még csupán 18 napig maradt életben, mivel nem sikerült elhárítani a szervezetnek a beültetett szerv elleni immunreakcióit. Már 1968. január 2-án sor került a második transzplantációra, amikor a fehér páciens, Philip Blaiberg testébe egy színes bőrű donor szívét ültette be. A beavatkozás szakmailag sikeres volt, politikailag azonban igen nagy vihart kavart: a dél-afrikai fehér közösség felháborodottan tiltakozott az efféle faji meg nem különböztetés ellen. Philip Blaiberg már 19 és fél hónapot élt új szívével.
Ami akkor az orvostudomány legnagyobb szenzációjának számított, napjainkra világszerte alkalmazott, életmentő gyakorlattá vált,
s csak a donorok számától függ, hogy mennyi szívátültetést végezhetnek a megfelelően fölszerelt szívsebészeti intézetekben. (Magyarországon 1992 óta van mód ilyen szervplantációra).
A következő lépés – a szív operáció nélküli felújítása – legalább olyan nagy jelentőségű lesz, mint annak idején a szívátültetés. A megoldáson a bostoni Hydra Biosciences intézmény fő kutatásvezetője, Glenn Larsen, munkatársaival évek óta fáradozik, a Harvard-egyetem támogatásával.
A szív-regenerálás lényege: olyan proteint tartalmazó gyógyszereket juttatni a véráramba, vagy magába a szívizomzatba, amelyek megtapadnak a folyamatosan dolgozó szívizmokon. Aztán a sejtmembránon (annak felületén áttörve) a p38 jelű enzimek hatástalanítják a sejtek újratermelését eredetileg gátló kémiai folyamatot. A renegeráló gyógyszer molekulái ezután beépülnek a szívizmok sejtjeibe, és fokozatosan új, egészséges sejteket kezdenek termelni. Az elhalt sejtek pedig a véráramban felszívódnak, vagy azokat más módon távolítják el.
A kísérletekhez a Novartis globális gyógyszergyártó konszern kutató-intézete (a bizonyára keresetté váló regeneráló gyógyszer mielőbbi tömeggyártásának reményében) hathatós segítséget nyújt, így az elmúlt években Larsen professzorék megkezdhették az állatkísérleteket. Patkányokon szívrohamot idéztek elő, majd az állatokat tíz napon át az egyik, a CRF-1 jelű proteinkészítménnyel gyógyszerezték. Egy hónap múlva már azt tapasztalták, hogy a kísérleti patkányok szívizomzata a kontrol-csoport kezeletlenjeinél 20 százalékkal jobb minőségűvé regenerálódott.
Az emberekkel folytatható kísérletezéshez azonban még több évnyi munkára volt szükség, így még nem várható, hogy általánosan alkalmazható gyógyszer álljon rendelkezésre, a megromlott szívizomzatú egyének egészségének helyreállításához. Ám, ha a kísérletek a remény szerinti eredményt hozzák, előbb-utóbb lesz ilyen gyógyszer, amelynek köszönhetően a betegek néhány hetes gyógyszerezés után már bátran végezhetnek – nem megerőltető – majd fizikai munkát is és kevésbé fenyegeti őket valamilyen szívártalom.
A protein-alapú gyógyszernek a szívizmok sejtjeihez juttatására valószínűleg nem a tablettában bevétel, vagy a véráramba injekciózás lesz a módja, hanem a belövés. Már használatosak a sűrített levegővel működő, a bőrfelületre szorítható és az adott gyógyszert szuperszónikus sebességgel, fájdalom nélkül mélyre belövő pisztolyok.
