100 évvel ezelőtt született Fábri Zoltán film- és színházi rendező, színész, forgatókönyvíró, festőművész, grafikus, akinek a nevéhez olyan, legendássá vált alkotások fűződnek, mint a Körhinta, az Édes Anna, az Isten hozta, őrnagy úr! vagy A Pál utcai fiúk.
Fábri Zoltánról mindenkinek elsősorban legendás filmje, az 1956-ban Cannes-ban Arany Pálmára jelölt Körhinta jut eszébe, de a rendező nevéhez fűződik többek között az Isten hozta, őrnagy úr! vagy az Ötödik pecsét is; filmjeiben pedig olyan színészóriások játszottak, mint Fónay Márta, Törőcsik Mari, Venczel Vera, Latinovits Zoltán, Garas Dezső, Márkus László, Sinkovits Imre vagy Őze Lajos.
100 éve, 1917. október 15-én született Fábri Zoltán (eredeti neve: Furtkovits Zoltán) háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, a magyar filmművészet kimagasló alakja. A Ferencvárosban nőtt fel, iskoláit a piaristáknál végezte. Már a középiskolában vonzódott a művészetekhez: rajzolt, az iskolai előadásokhoz díszletet tervezett, rendezett. A Képzőművészeti Főiskolán a nagybányai iskola mestere, Réti István egyik legtehetségesebb és legkedvesebb tanítványa lett. A neki felkínált tanársegédi állást mégsem fogadta el, s harmadévesen, 1938-ban beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, mert filmrendező szeretett volna lenni. Már két év múlva a Vígszínház ösztöndíjas rendező növendéke volt, diplomájának megszerzése után, 1941-től a Nemzeti Színházban dolgozott színészként, díszlettervezőként és játékmesterként. 1943-ban katonai behívót kapott, a fronton amerikai hadifogságba került.
„Engem legjobban az egyén és a társadalom összefüggései érdekelnek, az emberhez egyedül méltó szabadság, az emberi méltóság és e méltóság megsértésének viszonylatában.” (Fábri Zoltán)
A Vígszínházban kezdte újra, 1946-tól a Várkonyi Zoltán szervezte Művész Színházban folytatta, 1948-ban a Nemzeti Színház rendezője, 1949-ben az Úttörő Színház igazgatója lett, kinevezéséről a pártlapból, a Szabad Népből értesült. 1950-ben „káderfejlesztés” címén az államosított Hunnia Filmgyárhoz került, ahol – művészeti igazgatóként – ő tervezte a Déryné és az Erkel című filmek díszleteit.
Első filmje, az Urbán Ernő írása alapján, 1953-ban készült Vihar című szocialista realista filmje, s miután a mindenható Révai József népművelési miniszter politikailag „helyesebbre” dolgoztatta át, így a film mindenben megfelelt a kor kultúrpolitikai elvárásainak, dogmatikus tézisfilm. Fábri azonban megkapta érte első Kossuth-díját. A filmben Barsi Béla, Bessenyei Ferenc, Bihari József, Kiss Manyi és Sinkovits Imre is szerepelt.
Különleges érzékkel nyúlt az irodalmi alapanyagokhoz, egyszerű adaptációnál mindig többet, nemegyszer remekművet alkotva. 1955-ben rendezte Sarkadi Imre novellájából a lírai Körhintát Soós Imrével és Törőcsik Marival. Jóllehet a cselekmény megfelelt a sematizmus összes követelményének: a szövetkezet és a magángazdaság konfliktusán keresztül a paraszti nemzedékek ellentétéről, a párválasztás szabadságáról szólt, Fábri képes volt az emberi kapcsolatok, érzelmek és konfliktusok drámai ábrázolására, s műve klasszikussá vált. Barabás Klára: Fábri Zoltán filmművészete című írásában írja: „[a Körhinta] Nem csupán a szabad társválasztás igényét fejezi ki elementáris erővel, de a fiatalokban meglévő elvágyódást, kitörési vágyat is. Elvágyódást a tanyavilág vendégmarasztaló sarából, a porból, az évszázadok óta semmit nem változó, egyhangú életformából.”
A következő évben Móra Ferenc, Hannibál feltámasztása című kisregényéből írta a rendező Fábri Zoltán, Szász Péter és Gyenes István. A képek Széchenyi Ferenc, a zene Tamássy Zdenkó munkáját dicséri. A Hannibál tanár úrban Szabó Ernő meghatározó jelentőségű alakítását nyújtott: Nyúl Béla megformálását a magyar filmtörténet egyik legkimagaslóbb alakításaként tartják számon. A sokdioptriás szemüvegű, halk beszédű tanár úr bizonytalankodó mozdulataival, a homlokán gyöngyöző verejtékcseppjeivel azt a kisembert alakítja szívszorítóan, aki örül, ha köszönnek neki, és válaszképpen a kalapját lengetheti. Fábri ismét lenyűgöző szereplőgárdát hozott össze: Szabó mellett a főbb szerepeket Kiss Manyi, Bessenyei Ferenc, Makláry Zoltán és Apor Noémi játszották. A Hannibál tanár úr 1957-ben Karlovy Varyban elnyerte a nagydíjat, és az 1968-as “Budapesti tizenkettő”-be is beválasztották a filmkritikusok. Most újabb elismerést kapott az alkotás.
Az 56-os forradalmat követően visszarendeződő aczéli kultúrpolitikának szüksége volt filmesekre. A kiegyezés, a korábbi korszak nagy alakjaival való „szerződéskötés” politikáját hirdette meg. Átmenetileg dobozba zárták ugyan a Bolond áprilist, Fábri 1957-ben forgatott könnyed vígjátékát, amelynek főszereplője a börtönben ülő Mensáros László volt, de Fábri egy évvel később Bacsó Péter ösztönzésére ismét irodalmi alaphoz nyúlt, és „aktualizálta” Kosztolányi Dezső egyik legismertebb regényét, az Édes Annát. Ez a klasszikus formavilágú, expresszíven fényképezett film is kiszolgáltatottság drámája mint a Hannibál tanár úr. A kommün után játszódó regény lélektani világának mélységei, iróniája nem kerül át a filmbe, annál inkább az ötvenes évek tapasztalata: Fábrinál a drámaiság, s a társadalmi háttér brutalitása válik hangsúlyossá. A kizsigerelt, nőiségében és méltóságában megalázott cselédlány álomvilága erős ellenpontokat alkot a valóság rémképszerű történéseivel. A siker nem a naivitást, félelmet sugárzó, tökéletes Törőcsik Marin múlott. Már a korabeli kritika is észrevette, hogy „a film egyszerűen nem hagyja élni Édes Anna ellenfeleit…
Pályájának egyik csúcspontja a Sánta Ferenc művéből készült Húsz óra (1964), amely a magyar parasztság 1945 utáni viharos történetét mutatja be. Sánta Ferenc 1963-ban megjelent műve az első igazi bestseller volt; egy olyan mű, mely a konszolidálódó kádári diktatúrában közbeszéd tárgya lett: egy falu húsz évének számadásos, reprezentatív összefoglalása. Gelencsér Gábor szerint a „Húsz óra a magyar újhullám egyik meghatározó és nagyon fontos alkotása. Ezt azért érdemes kiemelni, mert noha a film a hatvanas évek derekán készült – tehát pont ennek a nemzeti irányzatnak a közepén –, mégis, Fábrit nem szoktuk az újhullám alkotóihoz sorolni. Hiszen az újhullámhoz inkább azokat társítjuk, akik pályakezdő, fiatal alkotók voltak ekkor, és egy nemzedéki lendülettel indultak el a pályán: a fiatal Sára Sándor, Szabó István, Gaál István, Kósa Ferenc.”
A Két félidő a pokolban (1961) a munkaszolgálat rémségeire emlékeztet, az Utószezon (1966) szatirikus formában boncolgat súlyos lelkiismereti kérdéseket. Az 1961-ben zajló Eichmann-per feleleveníti a magyarországi zsidóság sorsát a második világháború végnapjaiban, s a kádári felejtéspolitikával ellentétben emlékezésre és szembenézésre hív. Ennek jegyében forgatja Fábri Zoltán talán legkülönösebb filmjét Rónay György Esti gyors című regénye nyomán. Az Utószezon egyrészt a holokauszt bűnével kapcsolatos lelkiismeretfurdalás drámája. A film főhőse egyetlen, óvatlanul kiejtett „hacsak” miatt, amelynek következtében gázkamrába került munkaadó gazdája és annak felesége, a történet jelenében súlyos lelkiismeretfurdalástól szenved. Másrészt a film bátor – és egyben vitatható – kísérlet a holokauszt ábrázolhatatlan botrányának ábrázolására, méghozzá a groteszk szatíra stíluseszközével. Ezúttal is a korszak kiemelkedő színművészei kaptak szerepet: Szendrő József, Rajz János, Kőmíves Sándor, Básti Lajos, Tolnay Klári és Páger Antal is játszik az Utószezonban.
1968-ban amerikai-magyar koprodukcióban, angol gyerekszereplőkkel vitte filmre Molnár Ferenc klasszikusát, A Pál utcai fiúkat. A film a magyar irodalom és filmtörténet kivételes alkotása, amely felnőtteket és fiatalokat egyaránt megszólít. A Pál utcai fiúk, amelyet a filmalap égisze alatt működő Magyar Nemzeti Filmarchívum digitális felújítási programjában restauráltak. Érdekesség, hogy az Illés György által fényképezett film felújításában a film egyik egykori színésze, Jancsó Nyika működött közre, aki akkor 17 évesen a vörösingesek közül a fiatalabbik Pásztort alakította, Áts Ferinek pedig a hangját kölcsönözte.
Örkény István 1963-ban Csend című groteszk kisregényét a dobozoló őrnagyról. Fábri abban formában nem tartotta elég markánsnak, s csak 1968-ban dolgozta át „abszurd, vígjátéki embermesévé” az író Tóték című nagysikerű színpadi változatát. Az idegkimerült Őrnagy (Latinovits Zoltán) kedvelt beosztottja szüleinél tölti szabadságát. Fura kéréseit anya és lánya a fiú érdekében áldozatkészen teljesítik, sőt Ági (Venczel Vera) még szerelmes is lesz bele… Csak a köztiszteletben álló tűzoltóparancsnok (Sinkovits Imre) szegül ellen a terrornak az emberi önérzet nevében. Az 1969-ben forgatott Isten hozta, őrnagy úr!-ban a Latinovits által megformált őrnagy a hatalom visszaéléseit mutatja be egy család életében.
A Kaffka Margit regényéből készült Hangyaboly (1971) egy apácazárda zárt világát ábrázolja, a Déry Tibor műve alapján forgatott 141 perc a befejezetlen mondatból (1974) pedig az 1930-as években egy polgári származású fiatalembernek a munkásmozgalomhoz való közeledését mutatja be.
A legendássá vált Az ötödik pecsét (1975) ismét Sánta-adaptáció, a nyilas rémuralom idején játszódó példabeszéd az élet nagy kérdéseiről, az emberi szabadságról, az erkölcsről, a lelkiismeretről, a választásról a szabadság és szolgaság között. A cselekmény alapja a nyilas terror napjaiban játszódik. Ez a film lett Latinovits Zoltán utolsó filmszerepe.
A Magyarok (1977) a második világháború alatt Németországba telepített parasztokról szól. A második világháború már javában folyt, amikor német ügynökök jöttek Magyarországra, hogy mezőgazdasági munkára toborozzanak embereket. Így ment ki minden évben egy-egy csoport magyar napszámos, cseléd Németországba. A film alapkérdését a címszerelő teszi fel: „Találkozni kell Istennel. Meg akarok kérdeni tőle egyet-mást. Például azt, hogy mi végre vagyunk. Mert hát fölépítjük a házainkat, felneveljük a gyerekeinket, learatjuk a búzát, háborúskodunk, öljük egymást, aztán mi végre?”
1980-ban forgatta a Fábián Bálint találkozása Istennel című drámát, ami az első világháború végének zűrzavarait idézi fel. 1918-ban Fábián Bálint az olasz fronton embert öl, fiai itthon a Krasznába fojtják anyjuk szeretőjét, aki ezután megzavarodik. Hazatérte után Fábián a báró parádés kocsisa lesz. A Tanácsköztársaság idején a báróékat, a megtorlás idején a volt vöröskatonákat védi. Nemigen érti, miért éri őt és a magyarokat ennyi sok szenvedés. Isten talán segítene, ha beszélni lehetne vele… Utolsó filmje, az 1983-ban bemutatott Gyertek el a névnapomra volt. Élete végén visszatért a festészethez, expresszionista stílusú képeit több gyűjteményes tárlaton állította ki.
Pályája során 22 filmet rendezett, közülük a legtöbbnek maga volt a forgatókönyvírója, nemegyszer díszlettervezője is. Rendezőként tisztelte színészeit, felkészülten és mindig nyugodtan dolgozott, egyszerre jellemezte a hagyomány tisztelete és a megújulás képessége. Néha mások filmjeiben is felbukkant, Bacsó Péter Tanújában például ő játszotta Dániel Zoltánt, a per vádlottját.
Művei morális példázatok, arra keresik a választ, miként őrizheti meg az ember önmagát, erkölcsi tartását a történelem viharában. Ahogy egyik szereplőjével mondatja: Játékosok és zsetonok vagyunk egy személyben. Ez a Történelem!
Jóllehet a megújult magyar film jelképe a Körhinta lett (a filmet idén felújítva, a fesztivál történetének 24 klasszikus alkotása között vetítették Cannes-ban), tucatnyi forgatókönyvét utasították el, 1956-ról nem forgathatott, többször is korlátozták megszólalási lehetőségeit.
1958-tól 1981-ig a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. 1970-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1993-ban lett tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1965-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat másodszor 1955-ben, harmadszor 1970-ben vehette át, 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A Húsz órát Velencében és Moszkvában is kitüntették, A Pál utcai fiúkat Oscar-díjra jelölték, Requiem című alkotásának forgatókönyvéért 1982-ben Berlinben Ezüst Medvét kapott.
Fábri Zoltán 1994. augusztus 23-án halt meg Budapesten. 2013-ban Hetvenöt perc Fábri Zoltán filmrendezőről címmel Medgyesi Gabriella készített filmet róla, festményeiből 2014-ben Ez is ember műve címmel rendeztek emlékkiállítást. A születésének centenáriumán a Filmgyárban rendezett ünnepségen filmjeiből vetítettek részleteket. A rendező teljes életművét felújították, a november 2-5. között első alkalommal megrendezendő Budapesti Klasszikus Film Maraton nyitófilmje a Cannes-ban már nagy sikerrel fogadott, digitalizált Körhinta lesz. A centenáriumra jelent meg Barabás Klára A történelem körhintáján, Fábri 100 című könyve is.
Felhasznált irodalom: Müpa Mozi
