A hatvanas években két emblematikus színészóriásunk nem csak a színpadon élt és dolgozott szenvedéllyel…
A hatvanas évek Budapestjén, a művészek legendás találkozóhelyén, a Fészek Klubban egyszer az egyik sarokban Básti Lajos üldögélt, a másikban pedig Latinovits Zoltán. Bár ugyanabban a térben tartózkodtak, egy világ választotta el őket – talán művészi nézeteik, talán személyes ellentéteik miatt, de a távolságtartás látványos volt.
Egy idő után Básti ingerülten szólította a pincért: hol késik már a régóta megrendelt Radeberger sör, ez az NDK-ból származó ritkaság?
Amikor végre elé került az ital, Latinovits nem állhatta meg szó nélkül a jelenetet, és odaszólt a pincérnek – kaján mosollyal a szája szegletében:
– Nekem is hozna egy Radebástit?
A megjegyzés, amely egyszerre játszott rá a sör nevére és Básti eredeti vezetéknevére (Berger), nem maradt következmények nélkül. Básti felpattant, és dühösen rontott Latinovitsnak. Ami ezután következett, azt nehéz máshogy leírni, mint afféle színházi lovagi párbajt egymás iránti „megbecsülésként”.
A történet nemcsak a korszak atmoszféráját idézi meg, hanem rávilágít arra is, milyen szenvedéllyel éltek és dolgoztak ezek a művészek – még ha az néha a Fészek falai között csapott is ki, nem a színpadon.
