Száz évvel ezelőtt, 1925. december 1-jén indult útjára a magyar rádiózás: ekkor szólalt meg először rendszeresen a „Budapest” nevű adóállomás, amely új korszakot nyitott a hazai kultúraközvetítésben, a hírterjesztésben és a mindennapi otthoni szórakozásban. A rádió azonnal a modernitás jelképévé vált, és máig meghatározó szerepet tölt be a magyar média történetében.
Száz éve a hullámhosszon
Így született meg a Magyar Rádió
1925. december 1-jén megkezdődött a Magyar Rádió rendszeres műsorsugárzása – ennek emlékére lett ez a nap a magyar rádiózás ünnepe. Bár a dátum történelmi mérföldkő, a rádiózás hazai története ennél jóval korábban, többéves kísérletezéssel indult.
A Trianon utáni Magyarország számára különös jelentőséggel bírt minden olyan technikai vívmány, amely képes volt a határokon túlra is eljuttatni a magyar szót. 1923 márciusában Csepelen már működött két, egyenként 250 watt teljesítményű rádiótelefon adó, és ugyanitt állították fel az első ideiglenes stúdiót is: a postakísérleti állomás udvarán egy egyszerű bútorszállító kocsiban rendezték be a műsorkészítés korai otthonát.
Budapesten 1924. március 15-én sugárzott először az első kísérleti rádióállomás, hazafias dalokkal tisztelegve a nemzeti ünnep előtt. A fejlődés gyors volt: 1925 áprilisának végén Csepelen már összeszerelték a 2 kW-os Telefunken adót, amelynek segítségével a decemberi indulásig heti három alkalommal – kedden, csütörtökön és szombaton este 8 órától – folytak a kísérleti adások.
Az első hangok a levegőben
A fordulópont 1925. december 1-je este 8 óra. A Rákóczi út 22. szám alatt, a Telefonhírmondó és a Posta közreműködésével felavatott stúdióból elindult a vezeték nélküli, folyamatos műsorszórás az 546 méteres középhullámon. A „Budapest” nevű adóállomás első adása az ünnepélyes megnyitót és az azt követő hangversenyt közvetítette.
Fotó: Bródy Sándor utca (Sándor utca), Magyar Rádió, a „nagy leadó” – a későbbi 1-es stúdió. „Az ördög mátkája“ népszínmű január 27-iki előadásának szereplői: ülnek, balról Pintér Imre színész, operetténekes, rendező, színigazgató, színműíró, Matány Antal, Lakatos Ilonka, Stella Gyula, Berky Lili színészek, (?), Tihanyi Béla színész, rendező, Szabados Piroska színésznő. Állnak, balról Borbély Sándor színész, Kaffka Gyula színész, komikus, (?), (?), (?), (?), Kurina Simi cigányprímás és Marosy Sándor a Magyar Rádió kórusának énekese.
Az avatóünnepségen Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója magyar, francia és angol nyelven köszöntötte a hallgatókat, akik Budapest 40–50 kilométeres körzetében követhették az adást. Ott volt az MTI vezérigazgatója, Kozma Miklós is, aki történelmi mondatokkal méltatta a pillanat jelentőségét:
„A magyar kultúra fegyvertára egy erős fegyverrel gyarapodott. Mindenki tudja, mit jelent különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó.”
Az induláskor a heti adásidő mindössze 50 óra volt, mégis reményt, összetartozást és modern jövőképet sugárzott. A magyar rádiózás első száz esztendeje azóta is a folyamatos megújulás története – a kristálydetektoros készülékektől a digitális platformokig.
Izgalmas felvételek a rádió indulásáról
A magyar médiatörténet egy különleges fejezete tárul fel abban a dokumentumfilmben, amelyet a Magyar Rádió századik születésnapjára állított össze a Nemzeti Filmintézet. A jubileum alkalmából olyan, eddig jórészt ismeretlen vagy nehezen hozzáférhető filmfelvételeket gyűjtöttek egybe, amelyek a rádió alapításának körülményeit, indulását és korai virágkorát idézik meg.
A Nemzeti Filmintézet MA 100 ÉVE című, egy éve futó történelmi videósorozata most rendhagyó különkiadással jelentkezik: a frissen közzétett összeállítás nem csupán filmhíradók részleteit mutatja be, hanem olyan unikális archív anyagokat is, amelyek most láthatók először a nagyközönség számára. A Magyar Rádió első aranykora című dokumentumfilm korabeli játékfilmek rádióval foglalkozó jeleneteiből, dokumentumfilmes részletekből és a rádiózáshoz kötődő reklámokból épít fel gazdag, soknézőpontú képet arról, hogyan vált a rádió a 20. századi magyar kultúra egyik meghatározó médiumává.
