„Egy olyan ember története, aki odatartotta másik arcát is – és orrba verték”. – Ezzel a szlogennel is reklámozták a nálunk Stan és Pan címen ismert legendás komikus sorozatot, aminek egyik poénfelelőse, Oliver Hardy amerikai színész százhúsz éve, 1892. január 18-án született.
Oliver Hardy Délen, Georgia államban született, az iskola nem érdekelte, annál inkább a zene és a színjátszás, többször elszökött hazulról és vándortársulatokhoz csatlakozott. Anyja végül Atlantába küldte zenét tanulni, bár fia inkább lebujokban énekelt. Ezután katonaiskolába került, Hardy innen is kereket oldott, majd 1910-ben, amikor szülővárosában mozi nyílt, filmszínészi álmokat kezdett dédelgetni. Egy nagyvárosba költözött, nappal tanult, este bárokban énekelt, a zongoristanőt feleségül is vette. Hardy első filmszerepét 1914-ben kapta, de a siker sokáig elkerülte.
A sors aztán összehozta egy brit kollégával, Stan Laurellel. A sovány, rezzenéstelen arcú angol és a kövér, állandóan vigyorgó amerikai (ellentétüket a hangosfilm megjelenése nyomán csak fokozta eltérő akcentusuk) nyerő párosnak bizonyult; az első Stan és Pan film 1926-ra készült el. Burleszkjeik két személyben mutatták be az emberben lakó kettősséget: Stan volt a sovány idealista, Pan a kövér földhözragadt, Stan az esetlen, kétbalkezes kisember, Pan az okosabb és erősebb, aki mégis mindig a rövidebbet húzta. Állandóan veszekedtek, bosszantották egymást, de soha nem válhattak el egymástól (és a közönség is csak együtt fogadta el őket.).
Stan és Pan összesen 106 rövid és játékfilmet forgatott együtt, kivétel nélkül komédiát. A zenedoboz című, 1932-ben készült filmjük, amelyben egy zongorát próbálnak felcipelni egy lépcsőn, Oscar-díjat kapott. Viszonyuk a harmincas évek végére feszültté vált, mert a poénokért és a forgatókönyvekért felelős Laurel kétszer akkora gázsira tartott igényt, mint állandó partnere. A közönség érdeklődése elfordult tőlük, utolsó közös filmjük 1950-ben készült Utópia címmel.
A testileg és lelkileg is megroppant páros mindkét tagja megbetegedett a forgatás során, Hardy szívrohamot kapott. A kövér színész – életében először – aggódni kezdett egészsége miatt és áttért a tudatos táplálkozásra. A következmény hetven kilós fogyás, majd újabb infarktus lett, amely ágyhoz kötötte és megnémította. Néhány hónap után kómába esett és 1957. augusztus 7-én meghalt. Temetésén az idegösszeomlást kapott Laurel nem tudott részt venni, őt 1965-ben vitte el egy szívroham.
