Franciaország és a francia film egyik legkedveltebb alakja, Annie Girardot színésznő 90 éve, 1931. október 25-én született.
Az 1931. október 25-én született Annie Suzanne Girardot nem készült színésznek, eredetileg ápolónő volt. Csak húszéves korában iratozott be a párizsi Conservatoire színész szakára, ahol 1954-ben kapta meg diplomáját. A Comédie Francaise társulatának lett tagja, közben rádiós és tévés szerepeket is vállalt, sőt éjszakai klubokban is fellépett. Az 1950-es évek derekán állt először felvevőgép elé André Hunebelle Tizenhárman az asztalnál című filmjében. Hamarosan a közönségfilmek sztárja lett, a nemzetközi sikert és a szakmai elismerést 1960-ban Luchino Visconti Rocco és fivérei című alkotása hozta meg számára. A mára klasszikussá vált alkotásban Nadját, a prostituáltat játszotta kiválóan, filmbeli partnerével Renato Salvatorival később a valóságban is házasságot kötöttek.
Annie Girardot a későbbiekben sokat forgatott, ugyanúgy vállalat könnyed hangvételű vígjátékokat (A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg, Nem zörög a haraszt…, Ellopták Jupiter fenekét) mint fajsúlyosabb mondandójú filmdrámákat (Egy rendkívüli nő, Dillinger halott, Mindenkinek a maga keresztje).
Neve vonzotta a közönséget, vibráló, temperamentumos, élénk eszű, csipetnyi humorral is megfűszerezett asszonyfigurái ma is népszerűek.
Magánéletét és szakmai pályafutását hullámhegyek és -völgyek egyaránt jellemezték. Férjével néhány év után elváltak útjaik, noha a házasság csak Salvatori 1988-ban bekövetkezett halála után ért véget hivatalosan. Próbálkozott saját filmstúdió alapításával, de az ügyletnek nem sokkal később pénzügyi bukás lett a vége. Ötvenévesen kalandba bonyolódott a nála sokkal fiatalabb Bob Decout zeneszerzővel, akivel revüszínházat alapított a Casino de Paris mellett. A románcnak hamarosan vége lett, a színésznő pedig hosszú évekig nyögte az adósságokat.
A kilencvenes években volt néhány munkanélküli éve, aztán megtalálták a korának megfelelő idős asszonyszerepek. 1996-ban a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjat – a legrangosabb francia filmes kitüntetést – kapta azért az alakításért, amelyet Claude Lelouch XX. századba helyezett Nyomorultak című filmjében nyújtott. A díjátadáson sírással küszködve mondta: „Látjátok, még nem haltam meg”. A César-díjat összesen háromszor kapta meg a, először 1977-ben, majd 1996-ban és 2001-ben.
Egyik utolsó, díjjal elismert nagy szerepében igazi, kiállhatatlan vénasszonyt játszott Isabelle Huppert oldalán Michael Haneke 2001-es Zongoratanárnő című filmjében, amely Elfriede Jelinek azonos című regényéből készült. De feltűnt Haneke négy évvel későbbi Rejtély című filmjében is. Később a halál gondolatával barátkozó idős hölgyet alakított a Parázsló kor című kanadai-francia produkcióban. A színházhoz sem lett hűtlen: Párizsban évekig játszották Daniel Soulier A Zambézi vízesés című drámáját, amelyben egy ellenszenves anya szerepében nyűgözte le a közönséget. Jótékonysági célokból vállalta, hogy egy internetes árverésen arcát és mosolyát adta Leonardo Mona Lisa című képéhez.
Egy alkalommal elárulta, nagy álma, hogy pályafutását a Comédie Francaise színpadán szeretné befejezni, és érzi, hogy egyszer ennek is eljön majd az ideje. Erre azonban már nem került sor, 2006-ban hozták nyilvánosságra, hogy a színésznő az Alzheimer-kórban szenvedett. A színésznő a kór elleni küzdelem jelképévé vált, miután elvállalta, hogy szerepeljen Nicolas Beaulieu rendező Ainsi va la vie (Így múlik el az élet) című dokumentumfilmjében. Annie Girardot 79 éves korában 2011. február 28-án hunyt el Párizsban.
Annie Girardot háromszor kapta meg a legrangosabb francia filmes elismerést, a César-díjat: először 1977-ben, majd hosszú szünet után 1996-ban a Nyomorultak-ért és 2002-ben A zongoratanárnő-ért. Férje Renato Salvatori olasz színész volt, akivel még a Rocco és fivérei forgatásán ismerkedett meg. Később különváltak, kapcsolatukból egy lány született.
